Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
értékeit századok múltán is használni fogják mindazok, akik Tolna megye népének múltját, küzdelmeit, gazdasági-kulturális eredményeit kutatják. Balázs Péter LK, 1967.1. sz. 135. p. ü 1947. május 31-én a szekszárdi temetőben hozzátartozói, pályatársai és tisztelőinek népes tábora kísérte Utolsó útjára Hadnagy Albertet, akit hosszú és súlyos betegség után ragadott el tőlünk a halál. Ravatalánál e sorok írója és a Kaposvári Állami Levéltár vezetője vett búcsút az elhunyttól. Hadnagy Alberttel jellegzetes képviselője távozott annak a régi megyei főlevéltámok- nak, aki aztán kivette részét a szocialista levéltárügy építéséből, mint állami levéltár igazgatója, mint területi felügyelő. Nagy tudású (Eötvös Kollégium tagja, két évet töltött a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban), nagy szorgalmú, semmiféle munkát nem szégyenlő levéltáros volt. Legnagyobb levéltárosi fegyverténye a Tolna megye területén szétszórtan kallódó családi levéltárak begyűjtése és a háborús események sodrásában összekeveredett vármegyei levéltár rendezése volt. Anyagát jól ismerte és mivel ismerte, szerette és becsülte. Történelmi érdeklődése Liszt Ferenc Tolna megyei szereplése és Háry János legendája mögött húzódó történeti valóság felé vitte. De ugyanakkor a lehető legkomolyabban vette a dolgozó emberek igényét a számukra értékes adatok felkutatására és másolatok kiadására. Mint főnöknek, sohasem volt goromba szava a beosztottakhoz, tekintélyét hozzáértése biztosította. Politikai nézetei, a nép szeretete, izzó hazahas érzései vitték arra, hogy az 1945 előtt Tolna megyében folyó pángermán agitációval szembeszálljon. Ezt a felszabadulás előtt sohasem felejtették el és sohasem bocsátották meg neki. Ennek köszönhette, hogy a nyilas uralom idején közlegényként besorozták és katonaként kellett végigszenvednie” a fasiszta háború végső agóniáját. Azóta egészségileg sohasem tudott teljesen rendbe jönni, régi testsúlyát soha többet nem nyerte vissza és ennek része volt korai halálában. Hadnagy Albert távozása nagy vesztesége a magyar levéltárügynek. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Szedő Antal LSZ, 1967. 2. sz. 567-568. p. Hajdú Lajos (1926-1992) Hett Lajos és Deli Erzsébet fiaként született Szekszárdon 1926. március 17-én. Tanulmányait a Győrffy Kollégiumban és a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán végezte történelem-irodalom szakon 1946-1949 között, a Jogtudományi Karon pedig 1957-1960 között. 1949-ig a Parasztpárt tagja volt, és ott az ifjúsági mozgalomban is dolgozott. 1949-1957 között hivatásos katonaként alezredes, illetve tüzérdandár parancsnok volt. 1957-1961 között a Hazahas Népfront munkatársa, 1961-1968 között pedig az ELTE Jogtudományi Karán adjunktus, 1968-1976 között docens, 1976-tól pedig az Egyetemes Állam- és Jogtörténeti Tanszék egyetemi tanára. Kutatási területe a büntetőjog és a büntetőeljárás fejlődéstörténete volt, valamint a 200 év előtti igazgatás fejlődése Magyarországon és Erdélyben. Az állam- és jogtörténeti kandidátusi fokozatát 1968-ban, doktori disszertációját pedig 1976-ban védte meg az Akadémián. 132
