Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
nak egyik kiemelkedő csúcspontja. A munka eredményei az elmúlt húsz év alatt időtállóak- nak bizonyultak, ma is hatnak, tudományos kutatókat inspirálnak. Nem csupán a 13. századi korai rendiség érdekelte, hanem foglalkoztatta a 14-15. századi magyarországi rendi fejlődés is. Az 1980-as és ’90-es években számos gondolatébresztő tanulmányt (többet társszerzőként második feleségével, Ladányi Erzsébettel együtt) készített a magyar államalapítás, a magyarság kereszténnyé válása problémájáról. Az utóbbi évtizedben több írást szentelt a korai magyar nemzettudat kérdésének. Vissza-visszatért középkori eszmetörténetünk kérdéseihez. Magyar történelmet kutatott, de sosem feledkezett meg történelmünk európai és keresztény gyökereiről, kapcsolatairól. Minden új tudományos eredményét a téma európai összefüggéseibe ágyazta bele. Jól ismerte a témájához kapcsolódó nemzetközi szakirodalmat (legyen az angolul, franciául, németül, olaszul, oroszul vagy épp lengyelül, csehül). De nemcsak a szakmunkákat ismerte alaposan, hanem a forrásokat is, hiszen az egyetemes egyházjog több középkori gyűjteménye állandó kutatói eszközei közé tartozott, amiképpen gyakran lapozta fel a német, angol, francia, olasz, lengyel, cseh forrásgyűjteményeket is. Egyetlen eredményt sem fogadott el készen, csak akkor használta fel, ha annak igazáról a források alapján maga is meggyőződött. így fedezte fel pl. а III. András kori rendiség friauli-aquileiai párhuzamait, így tudta kimutatni a római jog hazai jelenlétét vagy а IV. László- és III. András-kori egyházfők európai műveltségét, a Hartvik-legenda eszmetörténeti és politikai összefüggéseit. Nincs tér arra, hogy munkássága minden eredményét felidézzük. Gerics tanár úr tudományos pályájához hozzátartoztak azok a tudományos viták is, amelyeket folytatott. Az általa igaznak tartott ügy mellett bármikor kész volt vitába szállni. Nem személyekkel, hanem érvekkel vitázott. Számára a tudományos eszmecsere mindig azt a célt szolgálta, hogy minél pontosabban ismerhessük meg a történelmi múltat. Munkássága nemzetközi elismeréseképpen lett több tudományos szervezetnek is a tagja (Commission International pour l’histoire des Assemblées d’États, Opus fundatum Latinitas linguae Latináé excolendae provehendae, a Történettudományok Európai Akadémiája Brüsszelben). Tragikus hirtelenséggel ment el. Számos tanulmány terve szerepelt még gondolataiban, élete utolsó napjaiban egy Szent Istvánról szóló monográfia elkészítését tervezgette. Vele egy nagy történésznemzedék kiemelkedő, nagy formátumú alakja távozott el közülünk. Emlékét megőrizzük! Draskóczy István LK, 2007.1. sz. 242-245. p. 2007. április 22-én hunyt el és 2007. május 11-én helyezték örök nyugalomra a budapesti volt szervita templom kriptájában. Levéltáros nemzedékek sora tanulta tőle tisztelni a hivatásból vállalt szakma csínját-bínját, vagyis azt, hogy nemcsak kezelni lehet a napról-napra kézbe vett levéltári iratanyagot, hanem érteni, tudni is lehet, mi van benne, mit üzen a múlt, mit tettek elődeink a mi tanulságunkra. Tarisznyájában a egyetemi gyakorló iskolában, a budapesti Trefort utcai gimnáziumban tanultakkal érkezett Gerics József 1950-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára. A latin-történelem szakot választotta. Tanulmányaival hamarosan kitűnt, s 1952 és 1954 között már gyakornok a Történelem Segédtudományai Tanszéken. Az 1949 óta folyó levéltár-szak alapvetően a tanulmányaikkal kitűnt történelem szakosok elit képzője volt. Latin szakját tartotta meg, miközben - akkor is és azóta is kivételnek számítóan - a történelem szakot hagyta ott. 1954-ben végzett, s 126
