Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

főleg a komolyat, ez számára problémái közepette a felüdülést jelentette.A nehéz küszködésekkel, gondokkal és izgalommal telített élete tönkretette szívét. Életét, hogy meghosszabbíthassák 1974-ben megoperálták. Ettől kezdve számára már az életet e kicsi, szívébe beépített műszer jelentette. E műszert kellett cserélni 1977 júliusában. Aggodalommal és félelemmel vártuk e műszercsere kimenetelét. A kórházi ágyon ő még terveket szőtt, mi azonban már nem bíztunk felépülésében. Aggodalmunk sajnos nem volt alaptalan, mert 1977. augusztus 7-énél tovább már e kis műszer sem tudta dobogtatni szívét. 1977. augusztus 30-án mély részvétellel kísértük hamvait a Farkasréti temetőben a családi sírhoz, végső nyughelyéhez. Távozásával kiváló munkatársunkat, kedves, derűs, szeretette méltó barátunkat, kollégánkat veszítettük el. Szerettük sokszor gyerekes viselkedéséért, ami számára is megkönnyítette az élet nehézségeinek elviselését. Szerettük rokonszenves egyéniségéért, segítőkészségéért, bölcs élettapasztalatáért, előrelátásáért és okos, hasznos tanácsaiért. Mélységesen szerette az embereket, még azokat is, akik nem érdemelték meg azt tőle. Szorgalma, lelkiismeretessége, becsületessége, mindannyiunknak példaképül szolgálhat.

Nyugodj békében Vera! Barátaid szeretettel emlékeznek Rád.

Horváth Jánosné LSZ, 1977. 3. sz. 669-670. p.

Gerics József (1931-2007)

2007. április 22-én hunyt el Gerics József, az ELTE középkori és kora újkori magyar történeti tanszékének professzora, aki történészek, levéltárosok nemzedékeit nevelte. 1931. november 13-án született. Iskolai tanulmányait az akkori Pázmány Péter Tudományegyetem Trefort utcai gyakorló gimnáziumában végezte. Elsőéves gimnazistaként jegyezte el magát a latin nyelvvel, amelynek egyik legjobb hazai ismerője lett. Latin tudása, kiváló filológiai ismeretei segítették őt abban, hogy a legnehezebbnek látszó történelmi problémák megoldására vállalkozzon.

1950-ben iratkozott be a pesti egyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol 1954 novemberében latin és levéltár szakon kitüntetéssel diplomázott. A tehetséges diákot Lederer Emma 1952-ben vonta be a történelem segédtudományai tanszéken folyó oktatómunkába. Ettől kezdve Gerics tanár úr 55 tanéven keresztül megszakítatás nélkül oktatta történelem szakos hallgatók nemzedékeit, és így lett első és egyetlen fő munkahelye az Eötvös Loránd Tudományegyetem. 1954-1957 között a tanszék aspiránsa, majd adjunktusa volt, hamarosan azonban tanársegéddé minősítették vissza, hogy aztán 1960-ban ismét adjunktussá nevezzék ki. 1963-ban lett docens, és majd húsz esztendő után, 1982. szeptember 1-jén lett egyetemi tanár. Akkor már egy éve nem a Történelem Segédtudományai Tanszék, hanem a Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék volt a munkahelye, ahol korán (1981-ben) elhunyt első felesége, Bolla Ilona tanított. A ’90-es években a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogtörténeti tanszékét is vezette. Hetvenesztendős korában, 2001-ben ment nyugdíjba, ám az oktatást ezután sem hagyta abba. Non timeo laborem - mondogatta. Halála előtt néhány nappal még az Árpád-korról tartott előadást hallgatóinak a bölcsészkaron. Ha valaki fellapozza egyszer azt a kis füzetet, amelyet 70. születésnapjára kapott, és amelyben az egyetemi levéltár munkatársai készítették el számára az általa tartott egyetemi órák listáját, az meglepődik, hogy mi mindennel foglalkozott. Kezdetben az ókori történelem oktatását bízták rá. Első évfolyamosok számára bevezető órákat tartott. Évtizedeken keresztül oktatott latint törté124