Kodolányi János (Székesfehérvár, 2002)

érzékítésének vágya, Boldog Margitot a lélektani kíváncsiság szülte, Julianus barát elsősorban a szeretet műve, nem csoda, hogy éppen ezt az alakját annyira ismeri legapróbb lelki rezdüléseivel is, és annyi testvéri, szülői gyöngédséggel veszi körül. Julianus neki annyira drága, mint önmagának tiszta ideája, több mint a saját életének zavaros folyója, melyben arany keveredik a salakkal, ezért szüntelen óvja és becézi, szigorú szeretettel, s ha törik-szakad, megjutalmazza hősét a legnagyobb jutalommal: valóra váltja élete álmát. Julianus barátot mindnyájan ismerjük: Domonkos-rendbéli magyar szerzetes volt, s IV. Béla uralkodásának kezdetén az őshazában maradt eleink keresésére indult, s meg is találta őket. Kodolányi széles történelmi alapokra helyezi ezt a történetet, feltámasztja körülötte a magyar középkor ragyogó világát, a részletekbe menő pontossággal, s a már említett „alkati hitel" összes követelményeivel. Julianus szülőföldje az író gyermekségének tája, Pécsvárad, a Zengő alja; a mostohaanya s a kemény, zárkózott apa eredetét nem is kell firtatnunk. A gyermek a pécsváradi bencés klastromban kezdi meg szerzetesi életét. Innen a székesfejérvári rendházba kerül (útközben rablók ejtik foglyul), s itt ismerkedik meg Ottó fráterrel, azzal a baráttal, ki már régóta dédelgeti magában a nagy tervet: a Magna Hungáriában rekedt magyarok hazahozatalát és megtérítését. Julianusban ez a találkozás magasra lobbantja a vágyat, hogy ő is közreműködjék a nagy munkában. Ez a vágy annál hevesebb, mert benne is felébredt már ez a gondolat, még a pécsváradi kolostorban, mikor itt véletlenül kezébe került az öreg Gesta, a régi magyarok cselekedeteiről. Ebben a könyvben olvasott először az óhazában maradt véreinkről. Julianus kicsiny gyermek korában Fejériófia országába vágyódott, most álmai realizálódnak, s lelkesen készül a nagy útra; rengeteget tanul, keresztény és pogány tudományt, csak a roppant cél lebeg szeme előtt. Három társával Bonóniába (Bolognába) küldik egyetemre, ekkor Iát először világot, látóköre szélesedik, de élete feladatát nem feledi. Itáliából magukkal hozzák a „domonkos szerzést" Magyarországra, s ők négyen - meg Ottó fráter - alapítják az első hazai domonkos klastromot. Julianust a havaselvi kunok térítésével bízzák meg; eközben Ottó valóban elindul az elszakadt magyarok keresésére, de nem találja meg őket, csak némi bizonytalan nyomot, s erejét vesztetten, meghalni jön haza. Ezután Julianus megnyeri a király támogatását a nagy vállalkozásra, útnak is ered három társával, de rengeteg viszontagság után végül már csak ketten törnek a cél felé, ő és Gerhardus. Gerhardus meghal a siva-