Kodolányi János (Székesfehérvár, 2002)

kérdés nem az, mennyire hatnak az íróra az élet és az eszmék, hanem ez a hatás magas rendű, vagy alacsony rendű-e, a Szellem sugallja-e vagy a Szellem iránt ellenséges törekvések? Kodolányi nem fenn kezdte, hanem lenn, de egész élete és művészete szakadatlan igyekezet volt alulról felfelé, az anyagtól a szellemhez, a kicsitől a nagyhoz, a mulandótól a halhatatlanhoz. Most érkezett a legmagasabbra: kérdés, hogyanjutott idáig? A megértés, az illumináció pillanata lehetett valóban egyetlen pillanat is, de évekig is tarthatott; mindegy. A megvilágosodás belső logikáját talán így vázolhatjuk: Emlékeztetjük az olvasót arra, amit a jelképrendszer fontosságáról, s ezzel kapcsolatban az igazi kultúrák ismertetőjegyeiről mondottunk. Kodolányi eszmevilágának ez régi tartópillére volt, nem kétséges tehát, hogy mikor előbb-utóbb döntenie kellett a különböző kultúrfilozófiai felfogások között, a kultúra fogalmának meghatározásában elsősorban ezt vette alapul. Természetesen egyre erősebben kellett vonzaniok őt is - mint minden hasonló gondolkozású embert - azoknak a régi nagy, elfelejtett kultúráknak, melyekről éppen a Szíriát oszlopaiban annyi érdekes, megragadó gondolatot, sőt, a gondolatokon túl dokumentumokat is olvashatott. Képzeletét roppant erővel ragadhatták meg azok a csodálatos események és lenyűgöző távlatok, melyekre már utaltunk, éppen az ő tollából. Lelki szemei előtt fölragyogott és megelevenült egy olyan világ, mely a mi mostani világunknál hasonlíthatatlanul nagyszerűbb, gazdagabb és műveltebb volt. Azok az emberek sokkal, de sokkal többet tudtak a Világegyetem és az élet nagy titkairól; ezeknek a titkoknak feltárása, megértése és művészi interpretálása bizonyára a legigényesebb feladat, melyre a mai író vállalkozhatik. Kodolányi erre vállalkozott. A Gilgames-eposz, az evangéliumok, az Ótestementum több ezer éves kultúrák roppant, nagy részben kiaknázatlan, sőt fölfedezetlen kincseit kínálták néki tárgy gyanánt, s ő belemerült ezekbe a csodálatos témákba, visszaszületett a legendás múltba, hogy igazolja a legendák és mítoszok történelmi valóságát, s a számtalan régi, elfeledett, de örök igazságból a mai tudomány, művészet és intuíció segítségével megalkotta a mai ember számára a legkorszerűbb műveket, melyeket korunk világirodalma felmutathat. Most is, mint mindig, elsősorban önmagáról írt, a saját problémáit, törekvéseit, a maga igazságát öltöztette a nagy korok és halhatatlan hősök változatos formáiba. Egy hitetlenségbe, gyilkos háborúkba, zűrzavarba és sátáni gyűlölködésbe hulló emberiségnek megmutatta az első, az eredeti, az