„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)

CSURGAI HORVÁTH JÓZSEF: VÁROSTÖRTÉNETÍRÁS, „MÚLTIDÉZÉS" SZÉKESFEHÉRVÁROTT

--'KároK' János: Fejér vármegye története. Székesfehérvár, I. kötet 1896, IL kötet 1898, III. kötet 1899, IV. kötet 1901, V. kötet 1904. 23 Lauschmann Gyula, dr. (Székesfehérvár, 1861. szept. 28. - Székesfehérvár, 1918. okt. 8.): orvos, helytörténész. írói álnevei: Dr. Aesculáp, Dr. Castor, Pollux, Idem, Julius. Édesapja Lauschmann József takarékpénztári tisztviselő édesanyja Feld Jozefa. A ciszterci főgimnázium elvégzését követően orvosi tanulmányokat folytatott. A pesti egyetemen végzett tanulmányai után - 1884. december 20-án avatták doktorrá - egy ideig a fővárosban dolgozott, előbb a Rókus Kórház, majd az Üllői-úti Kórházban praktizált. 1888 novemberében visszatért szülővárosába, ahol 1889. március l-jén megyei alorvos, később - 1900. december 31-én - a Szent György kórház főorvosa lett. Ezt követően 1908. szeptember 29-én Fejér vármegye tiszti főorvosává nevezte ki Széchenyi Viktor főispán. Tiszti orvosi működése során kiemelkedően sokat tett az 1910-11. évi kolerajárvány felszámolása érdekében, amelyért nem csupán megyei, de uralkodói elismerésben is részesült. Több emberbaráti és egészségügyi egyesületben is tevékenyen közreműködött, ezek között tarthatjuk számon a Fejérmegyei és Székesfehérvári Tuberkulózis ellen Védekező Egyesületet, amelynek 1906. január 5-én történt megalakulását követően titkára volt. Ugyancsak elévülhetetlen érdemeket szerzett a történelmi és régészeti egylet megújításában, a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület 1910. évi megalakításában, amelynek titkára is lett. E minőségében elsősorban az anyaggyűjtés és az ismeretterjesztő előadások terén végzett munkája emelhető ki. Orvosi szakcikkek írása mellett tevékenyen részt vett szülővárosa kulturális életében kutatásában. A Székesfehérvári Színpártoló Egylet alelnökeként részt vállalt a törvényhatósági bizottság színházi bizottságában. Több színdarabbal is kötődött a Városi Színházhoz, amelyeket elsősorban évfordulókra írt, ezek közül kiemelhetjük a Harminc év, Száz év című darabjait. Kötődött a Székesfehérvári Zenekedvelő Egyesülethez is, amelynek 1915-től haláláig alelnöki tisztét töltötte be. Legismertebb munkája a négykötetes Székesfehérvár története. Haláláról az 1918. október 21-én tartott városi közgyűlésen gróf Károlyi József főispán emlékezett meg. 24 Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfehérvár városára. Székesfehérvár, 1898. 25 A székesfehérvári színészet múltja. Székesfehérvár, 1899. 26 A ciszterciták székesfejérvári temploma. Székesfehérvár, 1901. 27 Lásd: A Vörösmarty Kör negyven éve. Székesfehérvár, 1907, valamint A Székesfehérvári Önkéntes Tűzoltó Egyesület negyven éve. Székesfehérvár, 1913. című kiadványokat. 28 y munkáját követően az Országos Monográfia Társaság 1914-ben megbízta a vármegye községei, valamint Fejérvármegye története a honfoglalás korától a mai napig című tanulmányok elkészítésével. 29 SZVL Törvényhatéisági bizottsági jegyzőkönyv 1912. No. 506/14 783. Rövidebb ideig a belvárosi leányiskola gondnoki tisztét is betöltötte. Az említett bizottsági tagságokról vármegyei tiszti főorvosi kinevezésekor mondott le.