„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)
SZEMÁN ATTILA: BÁNYAPÉNZEK, RÉZ VÁLTÓPÉNZEK, SZÜKSÉGPÉNZEK A XVII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉTŐL A XVIII. SZÁZAD ELEJÉIG
ÖNÁLLÓ VERÉSŰ SZÜKSÉGPÉNZEK A RÉZPOLTURÁK FORMAI JEGYEIVEL A rézpolturák éremképének elemeit megtalálhatjuk a kuruc kori labanc erődök által továbbvert szükségpénzeken is. Olyan helyeken, ahol megfelelő mennyiségű Selmecbányái rézpoltura állt még rendelkezésre, az előbbiekben leírtaknak megfelelően, ezt a pénzcsoportot is felhasználták szükségpénzként. Mindazonáltal vagy a rézpolturák kiegészítéseként, vagy azok hiányában a teljes szükségpénzigény kielégítésére további réz, illetőleg ón szükségpénzeket is vertek. Minthogy ezeken is egyértelműen a Selmecbányái rézpolturák éremképének hatása ismerhető fel szintén tanulmányunk körébe tartoznak. EPERJES Mint azt a leírtakban már bizonyítottuk Eperjesen felhasználták a rézpolturákat, s azokat kétfejű sasos ellenjegyeket veretve rájuk érvényesítette Wilson ezredes. Az Eperjesen vert szükségpénzek két fő típusra oszthatók. Az egyik az EPER/BLOC feliratú kétoldalas érem, aminek előlapján a koronás nagy L betű (I. Lipót magyar király és német-római császár) és az évszám, 1704 szerepel (12. kép). A másik típus a kisebb, egyoldalas érem a koronás L betűvel, s két oldalán az évszámmal, 17-04 (13. kép). A kétoldalas éremnél előlapnak a koronás L betűt kell tartanunk, bár vannak katalógusírók, akik ezt hátlapként kezelik. A kibocsátó ugyanis végső soron az ural kodé), ehhez képest a veretes helye, vagy az uralkodónak alárendelt intézmény csak másodlagos lehet. Ezt nyilván így tudta a szükségpénzek veretője is, hiszen az egyoldalas éremre is természetszerűleg az előlap képét verette. Az eperjesi szükségpénzek éremképében a koronás L betű, az L betű szára mellett levő pont, a hátlap közepén egyes véreteken megtalálható pont a Selmecbányái rézpolturákat idézi. Ahogy azonban a Selmecbányái rézpolturáknál nem ész- jj yp. eperjesi labanc revételezte e pontokat a katalógusírók nagyobb szükségpénz, 1704. 13. kép: Eperjesi labanc szükségpénz, 1704.
