„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)

TÓTH CSABA: PÉNZVERÉS AZ ANJOU-KORI MAGYARORSZÁGON

7. /. Lajos tin. „szentlászlós" denára táján.

48 Esetleg kapcsolatba hozható a pénzverés képének általános átalakulásával, amely a század 50-es éveinek végén indult meg, és amelyben minden téren kiemelkedő szerepet játszott a Szerecsen család. Még 1340-ben jelent meg először egy új tisztség, a kincstartóé, Magyar Pál gyimesi várnagy személyében. A kincstartó következő említése 1359-ből származik, majd rendszeressé válik a forrásokban. A kincstartóságot viselő személyek státuszából következik, hogy ők már nem lehettek a tárnokmester alárendeltjei.

49 Megszűntek a tárnokmester főhatósága alá tartozni a kamarák is. A korábbi decentralizációval szemben most előállt egyfajta központosító törekvés. Az egyes kamaraispánok több verdét is kézben tartottak, emellett sókamarákat, illetve vámokat is béreltek. Ennek az új pénzügyigazgatásnak vált a sikeremberévé Szerecsen Jakab. Először 1349-ben tűnt fel egy királyi privilégium kapcsán, de hamarosan részt vett különböző pénzügyletekben is. 1352-ben már mint pécs-szerémi kamaraispánt említik, majd ettől kezdve 1379-ig folyamatosan kamaraispánként szerepel.

50 A hetvenes évektől kezdve nem ismerjük az egyes kamarák ispánjait, viszont Szerecsent több ízben is kamaraispánként említik, nem téve ki, melyik kamarát is igazgatta. Ajelek arra mutatnak, hogy egységes pénzügyigazgatást alakított ki erre az időre, amelyben az egyes kamarák működése másodrendűvé vált. Ezzel kapcsolatba hozható az állandó értékű úgynevezett „szerecsenfej es" dénárok veretesének megindulása, amelyeknél olyan, a magyar pénztörténetben egyedülállónak számító esettel állunk szemben, miszerint egy magánszemély verdejegyéből éremkép lett. A legnagyobb kronológiai probléma éppen ezekkel, a pénzújítás alá nem eső állandó értékű, az éremképük alapján „szerecsenfejes" és „szentlászlós" dénároknak nevezett pénzekkel van. Bár Réthy Corpusában stilisztikai alapon a kettő közül a szerecsenfejes dénárt keltezte korábbra, a numizmatikai kutatásban már Schulek óta elfogadott volt, hog)' a sorrend fordított.'

1 Schulek és az ő álláspontját követő, de azt némileg finomító Huszár Lajos szerint tehát 1358-ban jelent meg a szentlászlós dénár előképe, majd 1359-ben maga az új típus.

52 Ezt a pénzt több verdejeggyel egészen a hatvanas évek végéig verték, igen jó minőségű, garasfinomságú, 15 latos ezüstből. 1373 környékén, egy átvezető típus kibocsátása után (CNH. II. 7. /. Lajos ún

. „szentlászlós" 87. és obulusa, CNH. II. 88.) jelentek meg a szere- denára