„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)

Csurgai Horváth József: Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott - Népmozgalmak

kátorok voltak, illetve azok fegyverrel rendelkeztek, mivel a tüntetők fegyvertelenek voltak. A sebesültek többségét hátulról, menekülés köz1 2 ben érték a golyók. Más forrásokból is az tűnik ki, hogy a tüntetők az épület előtt a letartóztatottak szabadon bocsátását követelték. A rendőrkapitány azonban közölte a tüntetőkkel, hogy követelésüknek nem tesz eleget. A főkapitánynak az épületbe történő visszatérésével egy időben dobtak a tüntetők közé könnygázgránátokat. Ennek ellenére a tüntetés nem fejeződött be, szétoszlatásukat a város különböző pontjain járőrtevékenységüket befejező vidéki rendőrőrsökből idevezényelt rendfenntartó alakulat kezdte meg. A rendfenntartó alakulat nem használt fegyvert, az épületből azonban riasztólövéseket adtak le, majd ezt követően a kirendelt rendfenntartó alakulat is riasztólövéseket adott le. A riasztólövéseket követően — azt félreértve — nyitott tüzet a szovjet páncélos, amely eredetileg a Pirosalma utcában lévő szovjet tiszti lakások védelmére volt kirendelve. Az orosz páncélos a Budai út felé haladva további lövéseket adott le, majd a Budai útra kiérve a Belváros irányába tovább folytatta a tüzelést. A tüntetők számáról Maiéter Pál ezredes, ügyeletes tiszt — az október 24-i eseményekről készített, Janza Károly honvédelmi miniszterhez írott jelentésében — mintegy 300 fős csoportról tett említést, amelyet egy szovjet páncélgépkocsi és egy magyar lövészzászlóalj oszlatott fel a rendőrséggel együtt. A jelentés azonban téves információkon alapult, mert honvédségi egység nem vett részt a tüntetés felszámolásában.

1 A lövöldözés következtében hatan vesztették életüket. Bernát Katalin (a székesfehérvári járási tanács alkalmazottja, könyvelő), Csányi Éva (a Vadásztölténygyár dolgozója), Gumpl József (a Könnyűipari Szerszámgépgyár dolgozója, öntő) és Vérségi Jenő Béla (a Vadásztölténygyár lakatosa). Az áldozatok valamennyien fiatalok 19-22 évesek voltak. Az orosz páncélos tüze a karhatalmistákat sem kímélte, ennek következtében Jóvári Imre rendőr főhadnagy és Kardos István rendőr törzsőrmester kapott halálos sebet. A polgári sebesülteket a megyei kórházba, a karhatalmisták sérültjeit — az egykori csapatkórházba — a szovjet katonai kórházba szállították.