„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)
Csurgai Horváth József: Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott - Népmozgalmak
zott a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Diákotthon Diákbizottságának követeléseihez is, amely március 15-e és október 6-a nemzeti ünneppé nyilvánítását és nem utolsósorban, a nemzet elleni „hibák elkövetőinek" felelősségre vonását követelte. Ez utóbbi körülmény azt sejteti, hogy a Műszaki Egyetem hallgatói ismertették követeléseiket a fehérvári diáksággal. A Középiskolások Diákszövetségének megalakulását az üzemi DISZ szervezeteknek is tudomására hozták. 5 Október 24. A város üzemeinek többségében még folyt a munka, bár ekkor már a fővárosi események hatására felfokozott politikai hangulat volt érzékelhető. A reggeli órákban - körülbelül fél nyolckor — elsőként a Vadásztölténygyár szerszámkészítő üzemében állt le a munka, majd az üzemek dolgozói a központi iroda előtti téren gyülekeztek. A munka beszüntetéséről az MDP szervei is tudomást szereztek, a városi pártbizottságról a helyszínre érkező Bánki János — aki korábban a Vadásztölténygyár párttitkára volt — beszédet intézett a gyülekező dolgozókhoz, a hallgatóságot azonban nem tudta munkába állítani. A szerszámkészítő üzem gyűléséhez a Ságvári üzem dolgozói is csatlakoztak, az üzemrészek dolgozói a TMK (Terv szerinti Megelőző Karbantartó) üzemhez, majd a Rádió üzemhez vonultak. A gyár összes dolgozója végül a gyári garázsépület előtti téren gyülekezett, ahol Hankó János, a megyei pártbizottság munkatársa akart beszédet mondani, a tájékoztatót azonban a hallgatóság közbekiabálása miatt nem tudta megtartani. A tömeggyűlés alatt a gyár előtti útvonalon szovjet harckocsik cirkáltak. A munkafegyelem teljesen felbomlott, a dolgozók legfőbb követelése a budapesti harcok azonnali beszüntetésére irányult, „ne dolgozzunk addig, míg Budapesten magyar vér folyik, és míg az orosz csapatok ki nem vonulnak az országból". A gyár forradalmi mozgalmában jelentős szerepet játszott Erdélyi Ferenc, Harmati Tibor, Hári Miklós, Lechner Márton, Németh Ferenc, Orbán Béla, Piros Gyula, Steiner István, Tombor Lstván és Vízvári Ferenc.
