„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)

Dr. Farkas Gábor: Politikai koncepciós per Székesfehérváron, a forradalom előtt

A városi főispán Csitáry Emil volt, akit éppen a szélsőséges politikai csoportok távolítottak el tisztségéből. (L. SZVL. Csitáry Emil emlékiratai. Kézirat.) Itt a feloszlatott cisztercita rend még Székesfehérvárott tartózkodó tagjait kell érteni. Sulyok János a székesfehérvári római katolikus egyházmegyei és a székeskáptalan levéltára c. előadásában írja, hogy „az egyházmegyei archívumok és a megyei, valamint a városi levéltár között hagyományosan jó kapcsolatok voltak. Ezek még a gyászos (és lealázó - ezt is hozzáfűzte) kettős levéltárkezelés idején is (1951-1958. jún. 8.) kifogástalanok maradtak". L. a Fejér Megyei Levéltár Közleményei 1. Kétszázéves a Fejér Megyei Levéltár 1787-1987. Székesfehérvár 1987. (Szerk. Farkas Gábor) 66. old. 0 A zsidóösszeírást kezdetben a nyéki rabbi (Fisch Henrik) akarta publikálni, mivel az erre szolgáló pénzt is a hitközségtől kapta. Az alispán azonban a publikálást a rabbi nevével nem engedélyezte, de hozzájárult ahhoz, hogy azt Jenéi adja ki. A zsidótörvények a magyarországi izraeliták jogait korlátozták. (Pl. Az 1939- évi országgyűlési választásokon csak abban az esetben kaphattak választójogot, ha igazolták, hogy őseik 1848-ig (és nem később) telepedtek meg Magyarországon. L. Közlemények Fejér Vármegye Levéltárából 1. Fejér vármegye 1848. évi zsidóösszeírása. Összeállította és kiadta: dr. Pfeif 1er Károly. (Jenéi név magyarosított.) Székesfehérvár, 1940. Debreczeni István könyvnyomdája. Országos viszonylatban azonban nem az 1848. évi magyarországi tartózkodást tekintették mérvadónak, hanem az 1879- évi állampolgársági törvény értelmében jártak el. (Aki 1879-ben Magyarországon lakott, azt magyar állampolgárnak ismerték el 1939-1945 között. így az 1850, 1857, 1869. évi népösszeírások és népszámlálások adatait is fel tudták használni az állampolgársági igazolások kiadása során.)