„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)

Dr. Farkas Gábor: Politikai koncepciós per Székesfehérváron, a forradalom előtt

két aláíró „a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre vonatkozó kérelmet" támogatták. Különös fontosságú az Irodalmi Tanács elnökének, Bölöni Györgynek a Fejér megyei bírósági elnökhöz írt levele. Ebben az Irodalmi Tanács elnöke jelezte, hogy már korábban is közbenjárt Jenéi Károly érdekében, és jóleső érzéssel konstatálja, hogy Jenéi büntetését háromévi próbaidőre felfüggesztették, de ellentmondást lát a próbaidőre történő felfüggesztés és a hivatástól való eltiltás között. Eszerint ugyanis Jenéi, mint levéltáros nem foglalkoztatható szakmájában. Fel is teszi a kérdést: hogyan bizonyítson Jenéi, ha szakmáját nem tudja folytatni? Ő személy szerint jótáll Jenéiért, mert a Vörösmarty Társaság elnökeként már bebizonyította rátermettségét, tudományos felkészültségét. Másik ilyen bizonyító okmány Fisch Henriktől származik, aki ekkor (1958. április 3) budapesti főrabbi volt. Fisch 1944 előtt hat éven át Kápolnásnyéken szolgált, és ebben a minőségében (a zsidótörvények kapcsán) sok hittestvérének állampolgársági igazolást kellett kiadnia. Az okmányok kiállítása során a rabbinak nehézségei voltak, ezért további kutatási célból megjelent a Fejér Megyei Levéltárban. Itt Jenéi készségesen kisegítette adatokkal, sőt önálló kutatást is végzett ezekben a témákban. Mivel a zsidók egy része 1848-ban már Fejér megyei lakos volt, így célszerűnek látszott az 1848. évi öszszeírás publikálása, melyet kiválasztottak az Acta iudaica sorozatból.

10 Fehérvárról többen is pozitív szellemben nyilatkoztak róla. Megemlítjük viszont, hogy 196l-ben, a Fejér Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága ülésén a Tanácsköztársaság Fejér megyei dokumentumainak publikálásáról tárgyaltak. Az előterjesztésben szerepelt, hogy a gyűjtőmunkában a nagy tapasztalattal rendelkező Jenéi Károly részt vesz. Az ülésen egyszerre hisztérikus hangulat keletkezett, és a témát a napirendről levették. (A vb-titkára, aki személyesen ismerte Jenéit, hisz 1950 előtt a vármegye alispánja volt, e sorok írójának irónia nélkül elmondta, hogy az ülésen Jenéit ellenforradalmi beállítottságúnak minősítették, így bár sajnálja, de a gyűjtőmunkát ő, de a vb sem támogatja.) Ez a Fejér megyei tanácsi megnyilvánulás lényegében az egyetlen volt, amely elmarasztalta Jenéit. Ugyanis 1957-től a helyi pártszervek