„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)

Dosztál Béla: Tanúságtétel

Mondd el, mert ez a világ csodája: Egy szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben égni kezdett — És sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti, Fejük csóválják, sok ez soknak. Imádkoznak, vagy iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország. És elmegy sok ember előtte: A Katona, aki szíven döfte, A Farizeus, aki eladta, Aki háromszor megtagadta. Vele mártott kezet a tálba, Harminc ezüstpénzért kínálta, S amíg gyalázta, verte, szidta: Testét ette és vérét itta — Most áll és bámul a sok ember, De szólni Hozzá senki nem mer. Mert Ő nem szól már, nem is vádol, Néz mint Krisztus a keresztfáról. Különös ez a Karácsonyfa, Ördög hozta, vagy Angyal hozta — Kik köntösére kockát vetnek, Nem tudják, mit cselekszenek, Csak orrontják, nyínak, gyanítják Ennek az éjszakának titkát, Mert ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép lóg most a fákon.