„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)

Dr. Farkas Gábor: Politikai koncepciós per Székesfehérváron, a forradalom előtt

azonban katonák hatoltak be a börtönbe, és a politikai foglyokat kiszabadították. A katonák parancsot adtak a börtön raktárosának, hogy a polgári ruhákat adja ki a kiszabadítottaknak. Jenéi gyalog ment Budapestre, ahová 30-án érkezett. Onnan Budakalászra utazott, mivel felesége ott tartózkodott, a rokonoknál. A fehérvári volt rabtársak, akik szintén Vácon voltak, hívták őt is haza. Jenéi azonban értesült arról, hogy felesége Budakalászon él, mert fehérvári lakását a bútorokkal együtt lefoglalták. 1956. november közepén utazott Székesfehérvárra, ekkor jelentkezett a megyei bíróságnál. Itt kezébe nyomták azt a bírói végzést, mely szerint 1956. október 29-i hatállyal letartóztatását megszüntették. Az 1956. évi forradalmi események idején Wellmann Imre, a levéltári forradalmi bizottság elnökeként tervezetet készített a levéltári szervezet átalakítására, így a törvényhatósági levéltárak újjászervezésére is. Jenéit felkérték, vegyen részt a bizottság munkájában; ő azonban betegségére (vizsgálati fogságban és a börtönben töltött hónapok pszichózisára) hivatkozva elhárította azt. Vácról történt hazatérte után ugyan jelentkezett levéltári munkára, és október 27-től (ténylegesen november 24-től) az Országos Levéltár, majd a Pest Megyei Levéltár alkalmazottja volt. 1957. március 18-án Nyíregyházára került, ahol hat hónapot töltött, majd ez év október l-jén a Központi Gazdasági Levéltárban kapott beosztást. 1962. január 1-től az Országos Levéltár gazdasági osztályán dolgozott, majd azt vezette nyugdíjazásáig. Az Igazságügyi Minisztériumhoz még Nyíregyházáról kegyelmi kérvényt nyújtott be. Ebben kérte, hogy betegségére való tekintettel, továbbá az ellene felhozott vádpontok igazságtalanságai miatt kegyelemre előterjesszék. A kérvényt azonban elutasították, s ez lett a sorsa az 1957. október 19-én, 1958. április 4-én, I960, március 12-én kelt kérvényeknek is. A tortúra éppen hat esztendőn át tartott. A kegyelmi kérvényekhez számtalan mellékletet is beszerzett, melyben az aláírók tanúsították a főlevéltárnok demokratikus magatartását, rendszerhűségét, jó szakmai munkáját. Ilyen igazolást adott számára (1957 tavaszától 1962-ig) többi között a Munkásmozgalmi Intézet, az MSZMP KB Párttörténeti Intéze-