„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)

Dr. Farkas Gábor: Politikai koncepciós per Székesfehérváron, a forradalom előtt

adandó válaszokat. Egyes — különösen a hangsúlyos — kérdéseket szinte kívülről, szóról szóra megtaníttatták vele. Amikor a jegyzőkönyvet fel­vették, a női dolgozó teljes apátiába került, és egyhangúan sorolta fel a betanult szöveget. Elbeszéléséből tudjuk, hogy a feltett kérdésre — iz­galmában — más feleletet adott. Ekkor a kihallgató tiszt mondta el a szöveg első szavait. így a jegyzőkönyvből megtudjuk, hogy Jenéi „egész hivatali működése idején kétszínűséget mutatott, lenézte a diplomával nem rendelkező alkalmazottakat, kutatókat, a Szabad Európa rádió hír­adásait rendszeresen megtárgyalta a beosztottakkal, de a levéltárba jött látogatókkal is. Néhány példát felsorolt, amit Jenéi mondott a munka­társaknak: pl. a Szabad Európa rádió is csak fecseg, de a rezsimváltás érdekében tenni semmit nem tud, a szovjet csapatok ausztriai kivonu­lása után sort kellett volna keríteni arra, hogy ők Magyarországról is elmenjenek. Egyébként a magyarországi rezsimváltáshoz készen van a politikai vezérkar: a kormányt majd Nagy Ferenc alakítja meg nyugati emigránsokból. Felsorolták azok nevét is, akik rendszeresen beszélget­tek Jenéivel. Elhangzott a másik levéltári alkalmazott, Bittó János altiszt neve, továbbá Kalauz Ferenc volt árvaszéki elnöké, Botos Sándor me­gyei tanácsi altiszté, továbbá néhány volt sportolóé: így Csiszár Gusz­táv, Szabó József, Kabai Mihály, Németh László, sőt Ármos István vármegyei főjegyző neve is. Botos Sándorról a többi között elhangzott, hogy altisztként a tanácsi sokszorosításokat végezte, és eközben a szi­gorúan bizalmas körlevelekből Jenéinek is átadott. (Ilyen irat volt az, amely az iskolaigazgatóknak volt címezve és az oktatási osztály helyet­tes vezetője írt alá. Ebben az osztály azt kérte, hogy az igazgatók írják össze a hittanórákra járó tanulók neveit, és a hittanbeiratásokra adott új instrukciókat az iskolai igazgatóknak.) A levéltári alkalmazott 1957 áprilisában Jenéi Károlynak szégyenkezve mondta el, hogy vallomásait félelemből (részben kényszerítésből) tette meg. Jenéit a vizsgálati fogságban sikerült a nyomozóknak megtörni. Vallo­másaiban találunk olyan elemeket, melyeket nem lett volna szükséges neki elmondani. Sulyok János Ignáccal való kapcsolatáról a többi kö­zött ezt vallotta: „1953-ban meggyóntam Sulyok Jánosnak, s a többi

Next

/
Thumbnails
Contents