„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)

Csurgai Horváth József: Székesfehérvár az '50-es évek első felében

A rossz terméseredmények következtében behajthatatlan követelések is voltak. A gazdagparasztok esetében sor került a teljes termésmenynyiség lefoglalására, a hátralékot azonban nem engedték el, hanem előre lefoglalták a kukoricatermést, 1952 nyarán az élőállatok elkobzása mellett döntöttek. A folyamatos bűnvádi eljárás alá helyezések eredményt már nem hoztak. A beszolgáltatások olyan mértékűek voltak — különösen a gazdagparasztok esetében —, hogy azt egyre agresszívebb fellépéssel sem lehetett kikényszeríteni. A beadási hátralék miatt kiszabott kártérítések minden korábbit meghaladó mértékűre növekedtek. A gazdagparasztokra kivetett összeg 860 ezer forint, a dolgozó parasztokra 530 ezer forint volt. A gazdagparasztság esetében a hátralékok beszedésére behajtási eljárást indítottak.

61 A behajtások, rekvirálások mellett a békekölcsönjegyzés terhei sem voltak elhanyagolhatóak, a jegyzés természetesen a kisiparosokat és az alkalmazotti rétegeket is érintette. A gyorsított iparosítás elősegítését célzó békekölcsön kötelező volt a társadalom felnőtt lakosainak. 1952 szeptemberében a harmadik békekölcsönjegyzés 40 ezer forint kölcsönjegyzési kötelezettséget jelentett a városban. A negyedik békekölcsön jegyzésekor már atrocitásokról is tudunk, az Öreghegyen megtámadták a „népnevelőket" és a jegyzési íveket széttépték, ugyanitt a politikai felelős azt jelentette, hogy a lakosság szervezetten megtagadta a jegyzést. (1950-1955 között hat békekölcsönt bocsátottak ki. A lakosság életszínvonalának emelése érdekében 1956 októberében szüntették meg az államkötvények kibocsátását.) A jegyzést általában hatósági és pszichés nyomás hatására a lakosság túljegyezte. 1952 őszén a terményfelderítés serkentésére az Országos Operatív Bizottság határozata értelmében a „felderítő" a készlet 10%-át kapta részesedésül. 1952 novemberében a sertésbeszolgáltatási előírásokat a kulákságnak csupán a fele tudta teljesíteni. 1952 őszén a vetési terv nem teljesítése miatt 30 kulákot jelentettek fel. Többségét a kihágási bírónál jelentették fel, 12 esetben azonban a rendőrséghez fordultak. A kihágási bíró 2-10 napi elzárást és 600-1000 forint pénzbüntetéseket rótt ki. A kihágási bíró felügyeletét a megyei tanácsnál látták el.