„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)
Csurgai Horváth József: Székesfehérvár az '50-es évek első felében
A kolhozosítás a város területén gyakorlatilag nem járt eredménnyel, a 11 931 kat. hold szántóterületet szinte teljes egészében az egyéni gazdálkodók hasznosították. A termelőszövetkezeti csoport kezelésében mindössze 83 katasztrális hold volt. A város első termelőszövetkezetét, az 1950 márciusában alakult Népakarat termelőszövetkezeti csoportot (tszcs) csupán 17 földhöz juttatott család hozta létre, ez év októberére 21 földhöz juttatott család volt tagja. Néhányukat azonban a következő évben bomlasztás vádjával kizárták. A termelőszövetkezeti csoport elnevezése 1952ben megváltozott, ekkor vette fel a Szabad Élet nevet. A DL típusú tszcs irányítását, felügyeletét a járási mezőgazdasági osztály végezte, a városi tanács mezőgazdasági osztályának feladata csupán patronálásra szorítkozott. A város többi részében a tszcs alakítását célzó kísérletek eredménytelenek maradtak. A Szabad Élet tszcs az említett adó- és terménybeszolgáltatási terhek ellenére sem fejlődött jelentősen, 1953 elején a 33 tag összesen 235 kat. holdon gazdálkodott. 50 Az 1951. évi aratáskor a magángazdák munkájának ellenőrzését szigorították. A mezőőrök mellé rendőröket rendeltek ki. Az aratást meg nem kezdő gazdák ellen eljárást indítottak. A begyűjtés ellenőrzésére a várost 8 részre osztották fel, minden kerület élére területi felelőst állítottak. A feketézés ellen 1951 októberétől a rendőrséget is mozgósították, megindultak a kulákokkal szembeni bűnvádi eljárások. A közellátási nehézségek fokozódása következtében a spekulációs készletek felkutatása és a spekulánsok elleni eljárás vált kiemelt rendőri feladattá. Ennek során a zsír, tojás, tej, tejtermékek, sertés- és baromfihús forgalmát ellenőrizték. A rendőrség ellenőrizte a piacokat és az állatvásárokat. A megállapított szükségletet meghaladó készleteket elkobozták. A Belügyminisztérium rendeletét követően az Igazságügyi Minisztérium is állást foglalt a spekulációs ügyekben. Az államügyészségek súlyos ítéletek kiszabását szorgalmazták, bár 1951 tavaszán már elsősorban az eljárások során elkövetett visszásságok megszüntetésére törekedtek. A hatósági zaklatások következtében a piacok forgalma jelentősen megcsappant, a város közellátása tovább romlott.
