„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)

Dr. Farkas Gábor: A forradalom a községekben

kezetek a helyi mezőgazdasági lakosságnak több mint 10%-át tömörítették. Mindenképpen jelentős számúnak kell minősíteni ezt a szövetkezeti tagságot, mert bár nagyobb részük volt gazdasági cseléd, illetve törpebirtokos, mégis az állami tartalékföldekké nyilvánított szántókat ők művelték. Ezek a tartalékföldek pedig a gazdagparasztok és kisbirtokos parasztság tulajdonát képezték. Sérelemként jelentkezett az erőszakolt tagosítás is, amely során a kisbirtokosokat kár érte, mert jó földeket vettek el tőlük, és azokat állami gazdaságokhoz ill. a szövetkezetekhez csatolták, és a jó földek helyett silányabb minőségűekkel kellett beérniök. Úgy tűnik, a kislángi parasztság sérelmeinek orvoslása is szerepelt azokon a megyei nagygyűléseken, melyeket a megyeszékhelyen tartottak. A forradalom első napjaiban a megye parasztságának képviselői megfogalmazták a falu társadalmának követeléseit. Már október 26-án szerepeltek a paraszti sérelmek és követelések a székesfehérvári nagygyűlésen. Az október 26-i népgyűlésen politikai és gazdasági követeléseket fogalmaztak meg a gazdák: mindenekelőtt hangoztatták, hogy a szovjet csapatkivonás az országból a demokratikus kibontakozás feltételeit teremti meg, a kormányzat gondoskodjék a parasztságra nehezedő állami terhek csökkentéséről, továbbá a falusi nép eddigi elnyomóit demokratikus tapasztalatokkal rendelkező egyénekkel váltsák fel; szüntessék meg a magyarországi kolhozokat, biztosítsa a kormányzat, hogy a parasztság az önkéntes szövetkezeti eszmét vallhassa magáénak; a kormány védelmezze meg a paraszti kistulajdont mert a korábbi években végrehajtott tagosítás során a parasztság sérelmet szenvedett, ezért legjobb földjeit az állami gazdaságok és a termelőszövetkezeti csoportok számára elvették, és helyette silányabb minőségű földeket juttattak. Ezen a népgyűlésen elhangzottak szinte valamennyi Fejér megyei községre jellemzőek voltak, és szinte minden faluban ugyanezeket fogalmazták meg. A Székesfehérvári Nemzeti Bizottság paraszti képviselői ehhez még hozzátették, hogy a sérelmek orvoslása a birtokos parasztság számára nem elegendő. A paraszti társadalom, — amely egyenlő a falu társadal-