„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)

Csurgai Horváth József: Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott - A forradalom utóélete, megtorlás és a proletárdiktatúra konszolidációja

Az amnesztia évekig elhúzódott, az 1959 áprilisában kezdődő folyamat a következő év áprilisában folytatódott. A külpolitikai nyomás eredményeként 1963-ban meghirdetett általános amnesztia sem terjedt ki valamennyi forradalmi cselekmény elkövetéséért börtönbüntetéssel sújtott elítéltre. A forradalom résztvevőivel és általában a politikai másként gondolkodókkal szemben alkalmazott retorziók, megkülönböztetések hosszú időn keresztül fennmaradtak. A közkegyelemmel történt szabadulás vagy a börtönbüntetésből fakadó joghátrányok törlése nem jelentette, hogy képesítésükhöz és végzettségükhöz járó foglalkozást gyakorolhattak volna. Hosszú évtizedeken keresztül — de talán a legutóbbi esztendőkig — a társadalom jelentős része értetlenül állt e „másodosztályú állampolgárokkal" szemben, akik élő mementóként emlékeztettek az ismét elbukott szabadságharcra, a totalitárius diktatúra elleni felkelésre.