„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)

Csurgai Horváth József: Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott - A forradalom utóélete, megtorlás és a proletárdiktatúra konszolidációja

ket. 1957 márciusában a városi és a megyei pártbizottság utasítására a munkásőrség látta el a jelentősebb objektumok, és kiváltképpen a pártházak védelmét. Az éjjel-nappali őrszolgálatot raj és fél raj egységek végezték. A munkásőrség gyors kiépítése több nehézséget eredményezett. A szervezésbeli siettetés eredményeként az új rend szempontjából sem megbízható elemek is bekerültek. Elsősorban azonban az egységek felfegyverzése jelentett problémát. A létszámnak alig több mint a felét tudták fegyverrel ellátni. A fegyverek jelentős részét a megyei rendőrkapitányság tartalék készletéből juttatták. A későbbiek során a személyi kérdések kerültek előtérbe. 1957 végére közel 100-an távoztak, szereltek le, 30 főt pedig a parancsnokok döntése alapján menesztettek, úgy vélték, hogy demoralizálólag hatottak a többiekre.

311 Az átszervezés során, ekkor a szakaszkötelékeket a vállalatokra, üzemekre és a termelőszövetkezetekre építették. Székesfehérvár esetében a nagyüzemek adták a munkásőrök többségét, a megye településein pedig az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek (Aba, Agárd, Kápolnásnyék, Soponya, Szabadbattyán). A munkásőrség és a többi fegyveres testület közötti kapcsolat lassan és elég ellentmondásosan alakult az év folyamán. 1957-ben a rendőrség többször összeütközésbe került főleg (az igazoltatások során) a munkásőrség tagjaival, másrészt a rendőrség bizalmatlan is volt a munkásőrséggel szemben, abban az Államvédelmi Hatóság újfajta megjelenését, újjászerveződését, egyúttal módszereinek újjáéledését látták. így a munkásőrség és a fegyveres testületek, de különösen a rendőrség viszonya több éven át is feszült maradt. 1957 decemberében a székesfehérvári munkásőr zászlóalj létszáma 336 fő volt, a munkásőrök valamennyien az MSZMP tagjai voltak. Az egység állományának legjelentősebb részét a tiszthelyettesek és a tartalékos tisztek alkották, a következő legnagyobb létszámú csoportot a politikai és gazdasági vezetők adták. * A város mindennapjai nehezen tértek vissza a hagyományos kerékvágásba. A kijárási tilalom nem csupán a város lakóinak életét, de az