„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)
Csurgai Horváth József: Székesfehérvár az '50-es évek első felében
közművelődési, oktatási és szociális intézmény került a város irányítása alá. A településfejlesztés fellendítésére községfejlesztési alapot létesíthettek. A központosítás azonban az önállóságnak és a jogkörök növelésének gátat szabott, elsődleges feladatuk továbbra is a felsőbb szervek utasításainak végrehajtása maradt. A tanácsi szerveket a megyei tanács kijelölése alapján 1950. augusztus 15-én állították fel Székesfehérváron. Ez az ideiglenes tanácsi testület, „a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség legjobbjainak behívásával" alakulhatott meg. 10 A végrehajtó bizottságot a Függetlenségi Népfront Székesfehérvári Bizottságának elnöke — Horváth István — javaslatára az ideiglenes tanács választotta meg. A tanács tisztségviselőit az ugyancsak ekkor megválasztott végrehajtó bizottság jelölte saját tagjai közül. A végrehajtó bizottság első ülését 1950. augusztus 18-án tartotta. A tanácselnöki tisztet Promper Ferenc (vállalatvezető), elnökhelyettesi tisztséget Szénásy László (SZÖVOSZ ellenőr), a titkári tisztet Bebessi Imre (perkátai vezetőjegyző) töltötte be. A végrehajtó bizottság tagsági helyeire: Kucsera Zsuzsanna, Csornai Ambrus, Kocsis Antal, Molnár Tibor, Szabó István, Páros László, Horváth István, Oláh Sándor került. Az ülésen döntöttek az újonnan felállított osztálystruktúra vezetőállásainak betöltéséről. Az I. pénzügyi osztály vezetője Csornai Ambrus, a II. terv, statisztika és munkaerőgazdálkodási osztály vezetője Szénási László, a ül. igazgatási osztály vezetője Bebessi Imre, a IV. ipar, kereskedelem, mezőgazdasági osztály vezetője Páros László, az V. építési, közlekedési osztály vezetője Molnár Tibor, a VI. oktatási, népművelési, közegészségügyi és népjóléti osztály vezetője pedig Kucsera Zsuzsanna lett. 11 Az első tanácsi választások Az első tanácsválasztásra 1950 októberében került sor. A választandó tanácstagokat — a központi irányelveknek megfelelően — a népfrontbizottságok jelölték. Ennek következtében a listán csak azok szerepelhettek „akik a munkájukkal a népi demokráciához való tántoríthatat-