„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)

Csurgai Horváth József: Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott - A forradalom fegyveres szervezetei, az intervenció

November 4-én és 5-én a szovjet intervenciós csapatokat kisebb támadások érték, ennek során egyes források szerint 4-5 szovjet katona esett el. A fegyveres ellenállás a nemzetőrség részéről november 4-én a reggeli órákban megszűnt. Reggel 7 óra körül mintegy 50 fős, más források szerint ennél lényegesen nagyobb számú nemzetőrcsapat vonult vissza a városból. A Könnyűipari Szerszámgépgyár gyári őrségétől vételeztek élesített kézigránátokat, majd a csoport a vasúti sínek mentén északi irányba távozott, úticéljuk feltehetőleg a Bakony volt.

27 Jelentősebb méretű ellenállást szervezett Marton István és Babolcsai István. Az általuk szervezett és vezetett csoport mintegy 30-40 főből állt, a fegyveres csoport szervezésének pontos időpontja nem ismert. November 5-én hajnali 5 órakor a csoport elfoglalta az Öreghegyi rádióállomást. (Az öreghegyi rádióállomást a '30-as évek végén alakították ki. A félautomata Philips gyártmányú adó morse, távíró és műsorszórásra is alkalmas volt. Az állomáson hangszigetelt stúdiót is kialakítottak. AII. világháború után a bombabiztos adóállomás távíró üzem volt.) E napon a Bánya-tónál dél tájban is lövöldözés volt. Tagjai voltak a csoportnak: Blau Elemér, Boza Imre, Fehér Mihály, Pánczél László, Szabó Teréz, Vida Ferenc. A csoport tevékenységében azonban aktívan nem vettek részt. (1957. július 26-án a nyomozást ellenük megszüntették és szabadon bocsátották őket.) A csoport további tagjai voltak: Molnár Sándor (a csoport vezetőhelyettese) BaldaufJózsef, Palkovics József, Szabó József, Szabó Józsefné (született: Dobos Rozália), Szegvári József, Vince József A csoport tagjai többségében huszonévesek voltak, a legfiatalabb Blau Elemér és Vörös Anna 15 éves volt. A fegyveres csoport egyes források szerint mintegy 40-45 főből állott, de valamennyi tagját a belügyminisztériumi nyomozóknak nem sikerült felderíteni. A csoport tagjai közül 23 főt név szerint azonosítottak, további 7 személy azonban nyugatra disszidált és kilétük ismeretlen maradt.

275 A csoport egyik vezetője Marton István rendőrnyomozó hadnagy volt. Marton 1956-ban a Belügyminisztérium kötelékében teljesített szolgálatot. Vezetésével jutott a szervezkedő csoport fegyverhez. A csoport a Belügyminisztérium székesfehérvári járási és városi ren-