Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)

B. Halász Éva: Anjou István herceg (1332–1354)

HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON

István herceg 1332 nyarán született, valószínűleg úgy számították, hogy a kánonjog szerint nagykorúvá vált, illetve válik hamarosan, és ezért részt vehet a királyi tanács munkájában, az ország irányításában. Területi hatalmat ekkor még nem kapott, a döntéshozatalhoz való hozzájárulása formális lehetett. Azt, hogy a hercegnek 1349 előtt semmilyen tényleges hatalma nem volt az országban, jól mutatják azok az oklevelek, amikor egy per halasztása ellen általánosan emeltek szót. így például 1347 tavaszán Szabolcs megye hatósága elrendelte, hogy Simon fia Imre és Nagysemjéni István fiajános közötti per nem halasztható tovább sem királyi, sem királynéi, sem pedig bárói oklevéllel.'2 A herceg területi hatalmának éveiben, 1349 és 1354 között a hasonló esetekben már a herceget is tilalmazták a királlyal és a királynéval együtt."

1345 után ismét csak szórványosan hallunk a hercegről. Ahogyan fentebb láttuk, néhány esetben királyi adománylevelek említik beleegyezését a konkrét donatióhoz.'4 A királyi család több ízben egyházi javadalmakat kérvényez István nevelője számára,3S illetve a Nápollyal kapcsolatos diplomáciai levelezésben említik meg nevét.36

A herceg életének következő fordulópontja 1349-hez kötődik. Ennek az évnek a nyarán érkezett meg Guido bíboros pápai követ Magyarországra, június 13-án már Pozsonyban keltez és I. Lajosnak is maradtak ránk június elején, szintén Pozsonyban kelt oklevelei." A városba valószínűleg vele tartott testvére, István herceg is. Ekkor kötötte meg a bíboros és a magyar uralkodó azt a szerződést, mely szerint a pápa fegyverszünetet hoz létre 1350 végéig Magyarország és Nápoly között, s I. Lajos átadja a kezén lévő nápolyi területeket a pápának, amennyiben Johanna is így tesz; VI. Kelemen pápa törvényt ül Johanna királynő lelett, a királyságot pedig István herceg kapja meg és feleségül veszi Durazzói Károly herceg özvegyét, Máriát. Ez utóbbi, a magyar király számára fontos kitételt a pápa sem ellenezte.38 Egyben ez biztosította azt is, hogy eleget tegyenek az I. Károly magyar és I. Róbert nápolyi király között létrejött szerződésnek (Mária hozzámehessen a magyar király egyik fiához), illetve Róbert végrendeletének is (Johannát húga, Mária kövesse a trónon).39 Valószínűleg ez a kilátásba helyezett házasságkötés indíthatta arra a magyar udvart, hogy 1349 nyarán megszervezzék István herceg önálló udvartartását és ennek ellátására átengedjék számára Szepest és Sárost.40 Első ízben 1349. június 11 - 32 33 34 35 36 37 38 39 40

32 1347. márc. 24.: DL 51 41 l.,Anjou-oklt. XXXI. 249. sz. Továbbá: 1347. máj. 26.: DL 51 419.,Anjou-oklt. XXXI. 476. sz.

33 Pl. 1350-ben Szegi János fia Mihály famulusa a nyitrai káptalan előtt tilalmazta a királyt, a királynét és a herceget a Nyitra megyei Lakács (Lakach) birtok eladományozásával kapcsolatban (DF 273 107., Anjou-oklt. XXXIV 182. sz.).

34 Lásd pl. 1347. ápr. 17.: Anjou-oklt. XXXI. 323-324. sz-ok, 1347. júl. 31.: Anjou-oklt. XXXI. 748. sz., 1347. (s. d.): Anjou-oklt. XXXI. 1187. sz, 1351. márc. 19.: DL 87 255, 1351. ápr. 29.: DL 41 154. és DL 4186, 1352. febr. 27.: DL 66 513.

35 Lásd pl. 1345. szept. 28.: Reg. Suppi. 1.216. sz, Anjou-oklt. XXIX. 636. sz. (erdélyi kanonok), 1347. jan. 25.: Anjou-oklt. XXXI. 60. sz. (zágrábi olvasókanonok, pécsi és titeli kanonok).

36 Lásd pl. 1347. jan. 18.: Anjou-oklt. XXXI. 35. sz, 1347. febr. 17.: Anjou-oklt. XXXI. 106. sz.

37 1349. jún. 2.: DL 40S1,40 512, DF 269 959,1349. jún. 5.: DF 244 325, 1349. jún. 9.: DF 238 725-238 726, 1349. jún. 11.: DL 96 308,1349. jún. 13.: DL 4052,4053,4054,102 947,104916,105 408.

38 A velencei tanács 1349 júliusában már tudott a herceg és Mária hercegnő között kötendő házasság tervéről: „quomodo litteras serenitatis sue [sc. Ludovici regis - В. H. É.] recepimus, ín quibus sue excellende nobis placuit intimare, [... ] nec non matrimonium contractum inter magnificum virum dominum ducem Stephanum honorabilem fratrem suum et dominam Mariam sororem domine Johanne” — Sime Ljubic: Listine о odnosajih izmedju juznoga slavenstva i mletacke republike 960-1527 I-V Zagreb 1868-1875. 111. 136. (206. sz.).

39 PórA.: Nagy Lajos i. m. 214-215.

40 A megyei tisztségviselők változásából jól következtethetünk a dukátus megszervezésének idejére. Szepes megyében 1349. ápr. 2-án Kónya mester alispánja, Csetneki (Chethynk) Péter ad ki oklevelet (DL 41 102.), augusztus végén pedig már Bálint mester, István herceg udvarispánja és tárnokmestere keltez szepesi ispánként. (DF 274 644.) Sáros megyében szűkebb időtartamot kapunk: 1349. máj. 11-én még János volt az alispán (DL 69 143.), júl. 20-án azonban már az István herceghez köthető Lőrinc vicecomes adott ki oklevelet a szolgabírákkal. (DL 41 112.) Megfontolandó, hogy esetleg Liptó megye is a herceg kormányzása alá tartozott 1349-1350-ben. Itt a herceg udvartartásához tartozó Csór nembeli Gönyüi Tamás volt az ispán 1338-tól. (Engel Pál: Magyar középkori adattár. Magyarország világi archontológiája. 1301-1457 - Középkori magyar Genealógia. CD-ROM.

86