Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
B. Halász Éva: Anjou István herceg (1332–1354)
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON A krónikás hagyomány röviden megemlékezik 1. Károly király halálakor (1342) özvegyének és fiainak, Lajosnak és Istvánnak a gyászáról.13 I. Róbert nápolyi király 1343-ban hunyt el. Végrendeletében megváltoztatta az I. Károly magyar királlyal 1333-ban kötött szerződést, miszerint halála után idősebb unokája, Johanna és hitvese, I. Károly fia, András herceg örököljék trónját. Úgy rendelkezett, hogy csak Johanna kövesse őt az ország élén. Ha a királynő gyermektelenül hunyna el, akkor húga, Mária uralkodjon az országban és menjen nőül Anjou István herceghez.14 1343 októberében Pál országbíró elhalasztotta Zsámboki Miklós nádor és testvére, valamint a Gútkeled nem sárvármonostori ágába tartozó Berencsi Keled fia István fiai közötti pert István herceg parancsára.15 A következő évben (1344) a herceg Kistapolcsányi (Kenecsics) Gyula fiai érdekében járt közben Pál országbírónál és kérte, hogy a neki járó békebírságot engedje el.16 Küküllei János krónikájában pedig megörökítette, hogy az év tavaszán Nápolyból hazatérő édesanyját örömmel fogta Lajossal és az ország előkelőivel együtt.1" A herceg mellé a királyi család a kor szokásának megfelelően egyházi és világi nevelőket állított, hogy kardforgatásra és tudományokra oktassák. Világi nevelőjének nevét nem ismerjük. Tudományokra Vilyelmovi Ulrik fia László cseh származású pap oktatta Istvánt, akit az oklevelek instructor, informator és magister címzéssel említenek. Először 1343-ból maradt ránk olyan oklevél, melyben a magyar udvar László részére egyházi javadalmat járt ki.18 1353-ig bizonyosan egykori tanítványa környezetében maradt, de szerepét nem ismerjük.19 1353 júliusában azért folyamodott a pápához, hogy a prágai egyházban nyerjen javadalmat, mivel — a kérvényben Néró római császárhoz hasonlított — István hercegtől üldöztetést kénytelen elszenvedni, s emiatt nem tudja a magyarországiakat békében bírni, amelyekről egyúttal le is mondott.20 Az ügy hátterét, sajnos, nem ismerjük. 13 Ó, hogy sírnak, mennyire jajveszékelnek a főpapok, fóurak, bárók és nemesek, hajadonok, úrasszonyok, minden rendű és rangú emberek, de különösen Erzsébet úrasszony, a felséges királyné, az ő legdrágább hitvese, és a mostani király, Lajos úr meg István herceg, a fiai! — Thuróczy János-. A magyarok krónikája, 128. c. in: Thuróczy János: A magyarok krónikája - Rogerius mester: Siralmas ének. Ford. Bellus Ibolya, Kristó Gyula. (Millenniumi magyar történelem - Források) Budapest 2001.173. 14 Pór A.: Nagy Lajos i. m. 43. — 1. Lajos király felesége ekkorjános cseh király lánya, Margit hercegnő volt, így Mária házastársaként nem jöhetett szóba. 15 1343. nov. 25.: ob preceptum domini ducis Stephani — DL 96 241. (Anjou-oklt. XXVII. 790. sz.). 16 1344. márc. 24.: Anjou-oklt. XXVIII. 272. sz. — Gyula fia Miklós Lajos és András hercegek nevelője volt (Szende László: Piast Erzsébet. A hitves, az édesanya, a mecénás. In: Károly Róbert és Székesfehérvár. Szerk.: Kerny Terézia, Smohay András. (A Székes- fehérvári Egyházmegyei Múzeum Kiadványai 6.) Székesfehérvár 2011.91. 17 Küküllei János-. Lajos király krónikája, 4. c. in: Küküllei János: Lajos király krónikája - Névtelen szerző: Geszta Lajos királyról. Ford.: Kristó Gyula. (Millenniumi Magyar Történelem - Források) Budapest 2000.14. 18 1343. máj. 7.: Regesta supplicationum I—II. Szerk. Bossányi Árpád. Budapest 1916-1918. (a továbbiakban: Reg. Suppi.) 1.17. sz. (váradi kanonok). 19 I. Lajos király egyházi nevelőjének, Miklós boroszlói klerikusnak a későbbi sorsa jól dokumentált. 1339-ben I. Károly királytól egy Komárom megyei birtokot kapott. Erzsébet királyné 1343 májusában járt ki javadalmat számára VI. Kelemen pápánál, amikor István herceg nevelőjének is javadalmat kérelmezett (Pór Antal-. Neszmélyi Miklós, Nagy Lajos király tanítója. Katholikus Szemle 21.[(1907] 472., Reg. Suppi. 1. 16. [25. sz.]). Később kápolnaispán és titkos kancellár (lásd pl. 1344. dec. 4.: magister Nicolaus quondam informator domini Lodouici Dei gratia regis Hungarie illustris nunc comes capelle et secretarius cancellarius eiusdem domini regis — DL 51 321, Anjou-oklt. XXVII. 792. sz.), majd pécsi püspök lett. 1360-ban hunyt el (Josephus Koller: Historia episcopatus Quinqueeclesiarum I—VII. Posonii-Pesthini 1782-1812. III. 69.). 20 Propter Neronicam persecutionem [Stephani] ducis — Reg. Suppi. II. 15. sz. — Nem bizonyos, hogy ez a momentum a herceg személyiségére vet negatív fényt, elképzelhető, hogy László pusztán sértett volt, többre vágyott, mint amit a herceg szolgálatában megkapott. Ugyanakkor I. Lajos jellemétől sem állt távol a hirtelen, meggondolatlan cselekvés, mint amilyen Durazzói Károly kivégzése volt, lásd Bertényi Iván-. A tizennegyedik század története. (Magyar századok) H. n. [Budapest] 2000.54-55. 83
