Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Font Márta: Rosztyiszlav herceg IV. Béla udvarában
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON Az 1247. június 2-ra datált oklevélben a dux Galliciae mellett felbukkant egy másik cím is: „egész Szlavónia bánja’ (banus totius Sclauoniae).62 Az Árpád-kori Magyar Királyság egyes igazgatási egységeihez kapcsolódó „bán" (banus), „ispán" (comes), „vajda” (voyvoda) címeket a királyi család tagjai soha nem viselték. Korábban Szlavónia élén IV Béla öccse, Kálmán herceg állt 1241-ben bekövetkezett haláláig, címe: „Szlavónia hercege" (dux Sclavoniae) volt. A különkormányzat élén azért jöhetett szóba Rosztyiszlav, mert Béla fiai közül István még kiskorú volt, Béla pedig még meg sem született.63 Rosztyiszlav sem viselte sokáig a báni tisztet, mivel 1248 áprilisában már a bárók közül nevezett ki bánt az uralkodó, Gutkeled nembeli Istvánt64 látjuk e méltóságban. Rosztyiszlav „bán” címe tehát csak egy átmeneti jelenség volt, sajnos, a külföldi szakirodalom elsiklik emellett, és úgy mutatja be Rosztyiszlavot, mintha élete végéig viselte volna a báni címet.65 A változás mögött álló okokat nem ismerjük, lehet, hogy csak a tisztségviselők szokásos cseréjével állunk szemben, de rejtőzhet más indok is a döntés hátterében. A másik terület, amely Magyarországon Rosztyiszlav irányítása alá tartozott, Macsó volt. Itt Rosztyiszlav titulusa a „Macsó ura” (dominus de Machou) volt, amelyet egy 1254. évi oklevél említ először. Zsoldos Attila azonban úgy véli, hogy a terület irányítását Rosztyiszlav már 1248-ban megkapta,66 amikor szlavóniai szerepe megszűnt. A sajátos „Macsó ura” titulus lehet annak a következménye, hogy a terület nagysága, határai, struktúrája kialakulatlan, emiatt a terület élén álló személy címe is átmeneti állapotot tükröz. A macsói bán tisztségével csak 1272 után találkozunk, amikor nem a királyi család egy tagja, hanem a bárók egyike kormányozta a tartományt. A külföldi szakirodalomban elterjedt, hogy a dominus de Macho titulus egy létező magyarországi tisztséget jelöl. E széles körben ismert vélekedés forrásos alapja a bizánci történetírásban gyökerezik. Ioannes Kinnamos Epitome rerum c. munkája, amely a 12. századi magyar-bizánci konfliktusokat taglalja, egy urum méltóságról ad hírt, amely kétségtelenül hordozza a latin dominus jelentését magyar nyelvi változatban. Az egyedi előfordulás67 ellenére Moravcsik Gyula nem vonta kétségbe Kinnamos állítását.68 Moravcsik, és nyomában Ostrogorsky írása alapján69 terjedt el a dominus = urum megjelölés méltóságnévként való értelmezése, amit a császári udvarba került Béla herceg, a későbbi III. Béla király despotes titulusával is összhangba hoztak. Sajnos, a feltevés cáfolata, amely Makk Ferenc több munkájában olvasható,70 nem vált széles körben ismertté, emiatt szükségesnek látszik a kérdést újból vizsgálat tárgyává tenni. 62 Uo. 63 István 1239-ben, Béla 1249-1250 táján született, lásd Zsoldos Attila: Családi ügy. IV Béla és István ifjabb király viszálya az 1260-as években. (História könyvtár - Monográfiák 24.) Budapest 2007.13-15. 64 Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája 1000-1301. (História könyvtár - Kronológiák, adattárak 11.) Budapest 2011.48. 65 Afopa Харди: Чи Ростислав Михайлович був баном Мачвы? In: Actes testantibus. Юб1лейний зб1ршк на пошану Леонт1я Войтовича. Ред.МжолаЛитвин. Abíb201 1.197-203., Дилштров,Х: Българо-унгарски отношения през средневековието i. m. 157-175., Havlíková, L: Cherchez la femme i. m. 331 -343., lásd még a Halics-Volhíniai Évkönyv újabb szövegkiadásaihoz készült kommentárokat pl. Галицко-Волынская Летопись. Текст, Комментарий, Исследование, под ред. Николая Ф. Котляра. Санкт-Петербург 2005.384., Halicko-volynsky letopis. Pfelozilajitka Komendová. Praha 2010.177. 66 Zsoldos A.: Archontológia i. m. 50. — A macsói kormányzást 1254-nél korábbinak gondolja fypa Харди: Господари и банови оностраног Срема и Мачве у XIII веку. Споменици Историчког Архива «Срем» 8 (2009) 71., Viorel Achim: Politica sud- esticä a regatului ungar sub ultimi Arpadieni. Bucure§ti 2008. 143., 190. 1254-et mint Rosztyiszlav macsói uralmának kezdetét elfogadja: Emerich Szentpétery: Das Banat von Machow (Macsó). Ungarische Rundschau IV (1915) München-Leipzig 874. Hasonlóan kezeli az 1254. évi adatot Kristó Gyula, lásd Kristó Gy.: Az Árpád-kor háborúi i. m. 136. 67 loannes Kinnamos: Epitome rerum. In: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Összegyűjtötte, fordította bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Moravcsik Gyula. Budapest 1988. (a továbbiakban: Bizánci források) 215. (57. sz. jegyz.). 68 Moravcsik Gyula: Bizánc és a magyarság. Budapest 2003.2 (első kiadás: 1953.) 87. 69 reopeuje Острогорски: Урум - деспот. Почеци деспотког AOCTojaHCTBa у Византии. Из визант^ске Hcropnje, историограф^е и просопограф^е. Београд 1970.214-218. 70 Ferenc Makk: The Árpáds and the Comneni. Budapest 1989.87., 160. (93. sz. jegyz.). 71
