Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)

Zsoldos Attila: Hercegek és hercegnők az Árpád-kori Magyarországon

HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON

tűnhet az összehasonlítás a királynéi birtokok és udvar viszonylag jól ismert jellemzőivek63 csakhogy a hercegi birtokokról és udvarról jóval kevesebbet tudunk,64 65 másfelől a képet torzíthatja az a tény, hogy — miként arról már szó esett — a hercegek némelyike felhatalmazást kapott a királytól az ország egy részének kormányzására, s esetenként nehéz megkülönböztetni a hercegi jogcímen birtokolt földeket a kormányzati jogkörrel együtt megkapottaktól. Az 1067 táján Százdon alapított monostor oklevele63 három birtokról jegyzi meg, hogy Géza herceg adományából jutott a monostoralapító Péter ispán kezére (ezek közül — a későbbi megyehatárokat alapul véve — egy Heves, kettő pedig Szabolcs megyében feküdt), nem tudjuk azonban ezen birtokokat az említett szempont alapján megkülönböztetni egymástól. Egy negyedik, zempléni birtok esetében azt olvashatjuk a monostor alapítólevelében, hogy azt Salamon király Géza herceggel egyetértésben adta (concessit [... ] Salamon rex cum Magno duce) Péternek: a különbség nyilvánvaló a három másik esethez képest — amelyekben tudniillik az adományozás kapcsán a király személye nem kerül szóba —, csak éppen a különbség okaival nem vagyunk tisztában. Más a helyzet az utóbb Apátinak nevezett birtokrésszel, melyet a Hont megyei Nénye (Nena) határában66 Álmos herceg adományozott Hontpázmány nembéli Lampert ispánnak. Az adomány körülményeivel kapcsolatos szűkszavú feljegyzés ugyanis egyértelművé teszi: a földet korábbi birtokosa magtalan halála után adományozta el Álmos,6 s így bizonyosra vehető, hogy az nem hercegként élvezett javaihoz tartozott, hanem a dukátus uraként, háramlás révén jutott hozzá. A hercegek birtoklását övező bizonytalanságok főképpen annak számlájára írhatók, hogy adataink ellentmondásosak azzal kapcsolatban: valójában mekkora szabadsággal rendelkeztek a hercegek birtokaik felett. All. századból ismerünk példát arra, hogy a herceg kikérte a király jóváhagyását adományához, s mivel Dávid hercegnek, Salamon király öccsének adományáról van szó,68 nagy valószínűséggel hercegi jogon birtokolta a földet Dávid, hiszen nem tudunk arról, hogy ő kormányzati szerephez jutott volna valaha is. Számos esetben, így az említett százdi monostornak adott földek többségét illetően, mint láthattuk, nyoma sincs királyi beleegyezésnek, egy i3. századi adat ellenben arra figyelmeztet, hogy a király — ha úgy látta jónak — maga is tehetett adományt a hercegi földekből, igaz, kárpótlást ígérve a hercegnek,69 70 ami aztán vagy megtörtént valóban, vagy nem, az említett esettel kapcsolatosan mindenesetre ennek nincs nyoma.

Nem tér el szembetűnően ettől a helyzettől a 13. században Szlavóniát kormányzó hercegekre vonatkozó adatok alapján felvázolható gyakorlat sem. Kálmán herceg (II. András másodszülött fia) egy alkalommal apja kérését teljesítve adományozott egy birtokot a nagyanyja — azaz III. Béla első felesége, Chátillon Anna (Ágnes) — által alapított háji társaskáptalannak (ecclesie Sancti Laurentii de Hoy) quam ava nostra [... ] construxit),0 máskor pedig — amikor már bátyja, IV Béla ült az ország

63 Zsoldos A. : Az Árpádok és asszonyaik i. m. 28-62., 86-123.

64 Összefoglalóan lásd Kristó GyA feudális széttagolódás i. m. 38-43.

65 (1067 k.): DHAI. 183-185.

66 Györffy Gy:. Történeti földrajz i. m. III. 175. és 222-223.

67 1135: quinto vero predium in villa Nena, quod Almus dux comiti Lamperto dedit defuncto Prodsa cuius predium erat sine herede — CDES1.71.

68 (1089-1090 k.): DHAI. 264-265.

69 1274: concambium consimile domino duci, fratris [! ] nostro karissimo conferemus — Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I—II/4. Szerk. Szentpétery Imre, Borsa Iván. Budapest 1923-1987. (a továbbiakban: RA) II/2-3.111-112.

70 1226: CD VI/2.363-364. — A háji társaskáptalan történetére összefoglalóan lásd Thoroczkay Gábor: A messziről jött királyné prépostsága. A hajszentlőrinci társaskáptalan korai története (1342-ig). In: Arcana tabularii. Tanulmányok Solymosi László tiszteletére I—II. Szerk. Bárány Attila, Dreska Gábor, Szovák Kornél. Budapest-Debrecen 2014.1.321-335.

1 6