Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)

Zsoldos Attila: Hercegek és hercegnők az Árpád-kori Magyarországon

HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON

„a néhai András király úr feleségének fia'-ként említik meg, az 1271. évi magyar-cseh háborút lezáró békeokmányban pedig „az estei őrgrót unokája, a lombard István” megfogalmazás12 hangsúlyozza azt az álláspontot: a törvénytelen születésűnek tekintett István nem tagja az Árpád-háznak.

Arra vonatkozóan, hogy a latin dux kifejezés magyar nyelvű megfelelőjeként az ur’ szó volt használatos — legalábbis a 11-12. században —, meggyőző bizonyíték az Vrcuta (’Úrkuta) helynév villa in Puteo Ducis ( falu a herceg kútjánál ) formában való feltűnése.11 Mivel László király 1091. évi oklevelében mind fivére, Lampert, mind unokafivére (consobrinus), Dávid egyaránt duxként szerepel,32 33 34 világos, hogy a dux nem a trón örököseként kiszemelt herceg címe volt. Abban, hogy ez utóbbi álláspont mégis elterjedt,35 alighanem kulcsszerepet játszott egy 12. századi bizánci történetíró, Ioannes Kinnamos tudósítása, aki a magyar urum ( uram’) kifejezést a trónörököst megillető méltóságnévként értelmezte,36 bizonyosan tévesen.3'

A kor forrásadottságai következtében az Árpád-ház nem — vagy még nem — uralkodó tagjai közül összehasonlíthatatlanul többet tudunk a bel- vagy külpolitikai eseményekbe keveredőkről, mint a valamilyen oknál fogva a háttérben meghúzódókról. A jelenséget híven tükrözi I. Béla király három fiának példája: míg az unokafivérükkel, Salamon királlyal hol együttműködő, hol háborúskodó Géza és László hercegről a lehetőségekhez mérten bőségesnek mondható ismeretek állnak rendelkezésünkre, a politika világától minden jel szerint idegenkedő harmadik fivérről, Lampert hercegről ellenben be kell érnünk néhány inlormácótöredékkel, amelyek legfeljebb egy igen szikár lexikon-szócikkre elegendőek.38 A herceg 1063-ban még serdülőkorban (adolescens) volt,39 neve bekerült a somogyvári apátság alapításáról szóló félj egyzésben a tanúk névsorába,40 a titeli prépostság 1347-ben lej egyzett hagyománya szerint valamiféle szerep neki is jutott a káptalan alapításában,41 ami annál is inkább hihető, mert ebben az egyházban temették el.42 43 Eközben kísért a gyanú, hogy a mai Beregszász középkorban használatos „Lampertszásza” neve valamiképpen összefüggésbe hozható a herceg személyével.41 Lampert a Pozsonyi Évkönyve к szerint

32 1244: cum domina Beatrice uxore quondam domini Andreae regis et filio ipsius — ÁÚO II. 156., 1271: Lombardus Stephanus nepos marchionis Estensis — VMHH1.303. Mindkét okmány olvasható magyarul is, lásd Köblös József- Süttő Szilárd - Szende Katalin-. Magyar békeszerződések 1000-1526. Pápa 2000.67., 86.

33 1092: Diplomata Hungáriáé antiquissima, accedunt epistolae et acta ad historiam Hungáriáé pertinentia I. (ab anno 1000 usque ad annum 1131). Edendo operi praefuit Georgius Györffy, adiuverunt Johannes Bapt. Borsa, Franciscus L. Hervay, Bernardus L. KumorovitzetJuliusMoravcsik.Budapestini 1992. (a továbbiakban: DHAI.) 1.284-285. (az oklevél hamis, vö.uo. 281 -282.), vö. még 1184: A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története I-ХП. Szerk. Erdélyi László, Sörös Pongrác. Budapest 1902-1916. X. 501.

34 1091: DHAI. 268.

35 Vö. pl. Gyóni Mátyás: A magyar nyelv görög feljegyzéses szórványemlékei. (Magyar-görög tanulmányok 24.) Budapest 1943. 104., Györffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Századok 92. (1958) 584.

36 Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Összegyűjtötte, fordította bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Moravcsik Gyula. Budapest 1988. (a továbbiakban: ÁMTBF) 215.

37 Vö. Makk Ferenc: Megjegyzések III. István történetéhez. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica 66. Szerk. Kristó Gyula. Szeged 1979.31 -33.

38 Makk Ferenc: Lampert. In: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Főszerk. Kristó Gyula, szerk. Engel Pál, Makk Ferenc. Budapest 1994.393.

39 Chronici Hungaricí compositio saeculi XIV, с. 97. (SRH I. 361.). — Az „adolescentia" kifejezés értelmezéséhez vö. Mályusz Elemér: I. István születési éve. Levéltári Közlemények 39. (1968) 199-204.

40 1091: DHAI. 268.

41 1347: DELA I. 309. — A titeli egyház történetére összefoglalóan lásd Ihoroczkay Gábor: A Szent Bölcsesség egyháza. A titeli társaskáptalan története a kezdetektől a XIV század közepéig. Fons 21. (2014) 331 -350.

42 Erdy kódex (1527): Béla herczegnek [a későbbi I. Béla királynak - Zs. A.] kedeeg valanak három ffyay, [... ] Harmad ffyaleen ezen orzagban ky neweze lompeerthnak ky mastan az alffeldcen Tyteelben fekzik — Régi magyar codexek: Erdy Codex. II. fele. Közzéteszi Volf György. (Nyelvemléktár. Régi magyar codexek és nyomtatványok V) Budapest 1876.84.

43 Györffy György: AJovagszent" uralkodása (1077-1095). Történelmi Szemle 20. (1977) 534. és Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. 1.532-533.

13