Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Neumann Tibor: Hercegek a középkor végi Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON Királyság területén is számos várral rendelkező Ciliéi grótok ugyancsak fejedelmi címzésben részesültek 1436-tól 1456. évi kihalásukig, azaz azt követően, hogy Zsigmond császár kivette őket a stájer hercegek — a Habsburgok — joghatósága alól.15 „Méltóságos"-nak, és nem csupán „nagyságosának számítottak emellett a középkor végére már a Magyar Királyság határain belülre szorult, egykor ténylegesen uralkodó szerb despoták is.16 Érdekes viszont, hogy a román (havasalföldi és moldvai) vajdák — uralkodói, noha hűbéresnek tartott mivoltuk ellenére — a királyi oklevelekben rendszerint nem erre, hanem a némileg kevesebb presztízst jelző — a grófokra, illetve 1500 körűitől a nádorokra alkalmazott — „tekintetes és nagyságos” megszólításra számíthattak.1 A „méltóságos" megszólítás még egy család tagjainál ügyelhető meg, a Szapolyaiaknál, akik olykor előszeretettel címezték magukat valós főnemesi rangjukon felül, bizonyára ezzel is hangsúlyozva kiemelkedő vagyonukat éppúgy, mint politikai befolyásukat és ambícióikat. Szapolyai István, a későbbi nádor például 1490-ben saját bátyját, a néhai Imre nádort „méltóságos fejedelemének nevezte egy magánjogi iratban a grófként neki járó „tekintetes és nagyságos "helyett, két évvel később pedig ugyanőróla egyszerűen „méltóságos’’-ként emlékezett meg; nem kizárt, hogy szepesi grófságát azonos értékűnek érezte a birodalmi fejedelmek által viselt grófi (Gefürsteter Graf) címmel.18 Özvegye, Piast Hedvig tescheni hercegnő elhunyt férjét és gyermekeit gyakrabban illette ugyanezzel a címzéssel; talán nem akart szeretteire a saját hercegi státuszának kijárónál alacsonyabb címzést alkalmazni.19 Mindez azonban nem változtatott azon, hogy az igazán mérvadó királyi kancelláriai iratok a Szapolyai családból kizárólag Hedvig hercegnőt címezték méltóságosnak.20 Stefin, Pomern, der Cassuben und Wenden hertzog, Burggraf zu Nurmbergund furst zu Rügen" — DF 267 412., DF 267 633. stb. — Érdekes, hogy Újlaki Lőrinc herceg egy esetben nürnbergi hercegnek is címezi Györgyöt: „Illustri et magnifico domino Georgio marchioni Brandamburgensi et duci Nerimburgensi, domino et amico nobis honorando” — DF 267 513. 15 A kérdés persze bonyolultabb, mivel a korábbi hűbérúr Habsburgok nem fogadták el a császár döntését. A Cillei-Habsburg háborút lezáró megegyzés szerint 1443-ban a Cilleiek végül III. Frigyestől megkapták a fejedelmi státuszt, de csak személyükre, grófságaikra nem, lásd Peter Stih: The Counts of Cilii, the Issue oftheir Princely Authority and the Land of Cilii, ln: Uö: The Middle Ages between the Eastern Alps and the Northern Adriatic. Select Papers on Slovene Historiography and Medieval History. Leiden-Boston 2010.361 -370. 16 Pl. DL 75 694., DF 219 068., DF 282 621. (Oláh-féle formuláskönyv) 93a-94a. 17 Pl. 27 740., 282621. (Oláh-féle formuláskönyv) 17a., 19a., DL 36 869., A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei 1-11.(1289- 1556). Szerk.Jakó Zsigmond. Budapest 1990-1996. (a továbbiakban: Kolozsmonostor) 3230. sz., A Szapolyai család oklevéltára I. Levelek és oklevelek (1458-1526). Közreadja Neumann Tibor. (Magyar Történelmi Emlékek, Okmánytárak) Budapest 2012. (a továbbiakban: Szapolyai okit. I.) 508. (spectabilis et magnificus). — 1495-ben az erdélyi vajda „illustris ”-nak nevezi István moldvai vajdát (DL 27 982.), de az erdélyi oklevelek rendszeresen címezik őt és a többi román vajdát egyszerűen „magnificus ”- nak is (pl. Kolozsmonostor 3004., 3240. sz-ok, Szapolyai okit. 1.470.). 18 condam illustrissimo principi domino Emerico de Zapolya, similiter comiti perpetuo terre Scepwsiensis et regni Hungarie palatino, fratri nostro carissimo felicis reminiscentie — Szapolyai okit. I. 189.; tempore condam illustris domini Emerici comitis et palatini, fratris nostri charissimi beate memorie — uo. 207. 19 Pl. 1500: Hedwiga, relicta condam illustris domini Stephani comitis et palatini — Szapolyai okit. 1.259-260., 1502: uo. 262-264. stb. — Hedvig hercegnő még fiait is rendszerint „illustris” jelzővel illette (uo. 264., 289., 294., 315., 466.). 1502-ben egyszer a ritka „illustris et magnificus”, míg 1509-ben „illustrissimus” címzéssel említi férjét (uo. 260.). 1505-ben Corvin János özvegye, Frangepán Beatrix is méltóságosnak írja a Szapolyai testvéreket (DF 254 495.). Az „illustris et magnificus" előfordul Újlaki Lőrinc herceg esetében is, de báni oklevélben (DL 37 959.). 20 Kivétel ez alól 11. Ulászló király 1513. nov. 11 -én kelt oklevele, amely azonban csak újkori másolatban maradt fenn: DL 38 785. 98
