Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Font Márta: Rosztyiszlav herceg IV. Béla udvarában
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON Bélának azonban sikerült Frigyes erre irányuló támadását 1242 tavaszán elhárítania.8 A megoldás nem tűnhetett véglegesnek, erre utal az a körülmény, hogy Béla Frigyes herceg ellenfeleivel, többek közt a bajor Wittelsbachokkal keresett kapcsolatot, Erzsébet nevű lányát 1245-ben Henrikkel, Ottó bajor herceg fiával jegyezte el.4 1246 januárjában Frigyes csapatai ismét betörtek az országba, ennek következménye a Lajta folyó mellett vívott csata,78 79 80 amely 1246. június 15-én Ebenfurttól négy km-re északra zajlott le. Az osztrák sereg győzött ugyan, de Frigyes herceg holtan maradt a csatatéren. Ebben a csatában Rosztyiszlav mint a király veje részt vett Béla oldalán.81 A király címet valószínűleg Béla királlyal való rokonsága — esetleg a hadvezetésben játszott szerepe (?) — miatt ragaszthatta rá a krónikaszerzők egy szűk köre. Miután a Lajta tolyó mellett vívott csatában elesett Frigyes nem hagyott utódot maga után, a Babenberg-örökség megszerzésére a szomszédos uralkodók, IV Béla és Ottokár egyaránt törekedtek. A harcok lezárásaként IV Béla békét kötött Ottokárral 1261. március 31 -én Bécsben. Itt Rosztyiszlav szerepe valóban fontos volt, mert az ő leánya, Kunigunda lett a cseh Ottokár felesége.82 Béla a nyulak- szigeti kolostorban élő Margitot szemelte ki erre, de ő szerzetesi fogadalmat téve szembeszegült apjával, és nem akarta elhagyni a kolostort. Bélának több leánya nem lévén, unokája, Rosztyiszlav leánya lett a békekötést megerősítő házasság szereplője.83 A Stájer Ottokár rímes krónikájában szereplő „oroszok királya és Macsó királya'’ (kunic von Razen und der kunic von Matschouwe, illetve az osztrák krónikában: chünig von Rassen und der chünig von Matschaw)84 85 Béla herceg 1264. október 5-i esküvőjének résztvevője. Ez a személy nem lehetett Rosztyiszlav, mert ő már 1262-ben meghalt. A krónikás valószínűleg a fiára, Bélára gondolhatott. Rosztyiszlav egyetlen dokumentumban a „bolgárok császára" (inperat or [sic! ] Bulgarorum) titulussal is szerepel, abban az egyetlenként fennmaradt oklevélben, amelyet saját maga bocsátott ki feleségével és fiával egyik hívük megjutalmazására.8'’ E lelvett cím nem valós, hanem jogigényt fogalmazott meg. 78 CD IV/1.289., ÁUO VII. 135., 263., Kristó Gy.: Az Árpád-kor háborúi i. m. 119., 132., Gábor Varga: Ungarn und das Reich vom 10. bis zum 13. Jahrhundert. (Studia Hungarica 49.) München 2003.261 -268. 79 Varga, G.: Ungarn und das Reich i. m. 270. — 1244-re datálja Szende László: Magyarország külpolitikája 1242-1246. In: Tatárjárás. Szerk. Nagy Balázs. (Nemzet és emlékezet) Budapest 2003.557. 80 A csata és körülményeinek legrészletesebb leírását lásd Heide Dienst: Die Schlacht an der Leitha 1246. (Militärhistorische Hefte 19.) Wien 1986.3 (forrásokkal és elemzésükkel). Más hadi eseményekkel összefüggésben lásd Kristó Gy.: Az Árpád-kor háborúi i. т.133-134., Varga, G.: Ungarn und das Reich i. m. 270. 81 Urkundenbuch der Geschichte der Babenberger in Österreich I—III. Vorbereitet von Oskar Mitis, Heinrich Fichtenau, Erich Zöllner. Wien 1950-1954., IV/1. Ergänzende Quellen 976-1194. Wien 1968., IV/2. Ergänzende Quellen 1195-1279. München 1997. (itt: IV/2.294-296.). — Az itt idézett elbeszélő források megegyeznek a Cat. font.-ból alább említettekkel. Annales S. Pantaleonis Colonie, ad a. 1246.: cum quondam rege Ruscie singulariter in prelio dimicans — Cat. font. 1.173. (az eset nem valós, lásd Szende L.: Magyarország külpolitikája i. т.557-558.), Chronicon Salisburgense, ad a. 1246.: RexUngarie collecta magna multitudine pugnatorum, simulque Bruscie et Ruscie regibus — Cat. font. 1.678., Continuatio Lambacensis, ad a. 1246.: három király részvételéről beszél, köztük„rege Ruscie" — Cat. font. 1.772. 82 A házasságkötés ideje 1261. október 25., lásd Zsoldos Л.: Családi ügy i. m. 140., Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. (História Könyvtár - Monográfiák 1.) Budapest 1993.88. — A cseh krónikás anyagban is nyoma maradt: „Fuit enim in Matschovia rex quidam generosus et nobilis, qui filiam [... ] nomine Chunegundam habuit" — Krónika Zdraslavska, lásd ViktorAdatnovyc: Rus vceskych kronikách 13-14 storocia. In: Княжа доба VII. (2013) Лшв 99. (33. SZ. jegyz.). 83 1270: Rosztyiszlav levele Ottokárnak, amelyben említi rokonságukat: „dilecta filia nostra, vestra coniux” — ÁÜO III. 244, Varga, G.: Ungarnund das Reich i. m. 274-275., Font M.: Árpád-házi királyok és Rurikida fejedelmek i. m. 261., Norbert Mika: Walka о spadekpo Babenbergach 1246-1278. Racibórz 2008.64. 84 Ottokar von Steier (Cat. font. III. 1803.), Chronica des Landes Oesterrich (Cat. font III. 1730.). — A tévedésre lásd Zsoldos A.: Családi ügy i. m. 43. 85 Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke. Szentpétery Imre kéziratának felhasználásával szerk. Zsoldos Attila. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 45.) Budapest 2008. (a továbbiakban: RD) 61.(82. sz.). 73
