Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Font Márta: Rosztyiszlav herceg IV. Béla udvarában
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON tartalmi elemzésével ugyancsak 1245 mellett érveltünk.43 Ha az 1245-nél és az 1249-nél olvasható csataleírást figyelmesen olvassuk, akkor összetartozásuk nem kétséges; csak az elbeszélés folyamát megszakítja a közbeékelődő eseménysor a litvánokkal való hadakozásról 1246 és 1248 között. A Halics-Volhíniai Évkönyv 1249-nél írja le részletesen a csatát és körülményeit (1245-nél a csatáról csak említést tesz), de néhány részletet megismétel a korábban ismertetett eseményekből. 1245-re datáltan azt adja hírül a Halics-Volhíniai Évkönyv, hogy Rosztyiszlav hadjárata Peremysl felé indult. Az ostrom sikertelen maradt és Rosztyiszlav kénytelen volt visszavonulni, de nem azonnal távozott magyar földre. Erről árulkodik az a mondat: „Amikor Danyiilhoz eljutott a hír, elindult, sok harcost és gyalogost összegyűjtött és elűzte őt [ti. Rosztyiszlavot] a Rusz földjéről, és ő elment Magyarországra".44 Bizonyosan hosszabb időt vettek igénybe a hadi előkészületek is, ezt írja le bővebben a második verzió (1249-re datáltan). Rosztyiszlav kapott harcosokat a magyar királytól, de gyűjtött hadat a lengyeleknél is — azaz Krakkóban, a király másik vejénél —, valamint halicsi területre érve kiegészítette hadait helybeliekkel. Danyiil seregében litvánokat és mazóviai lengyeleket találunk, továbbá a kunok egy csoportja is mellette állt. Ekkora had toborzásához és felvonultatásához megfelelő időre volt szükség, a Jaroszlav melletti csata (1245. augusztus 17-én) csak az események végpontját adja meg. Véleményünk szerint az előkészületek már tavasszal elkezdődtek. Az 1245-ös dátum mellett szól az is, hogy Béla nem vonult személyesen hadba, mivel lekötötte az ország nyugati határa mentén Babenberg Frigyessel való konfliktusa. A magyar seregnek a Halics- Volhíniai Évkönyvben egyetlen név szerint említett résztvevője File bán, aki II. András idején is részt vett a halicsi hadakozásban, vélhetően a tapasztalatai miatt választotta őt IV. Béla a magyar sereg vezetőjéül. Amit a Halics-Volhíniai Évkönyv ír File bánról (Fiija néven említve őt), hogy tudniillik a csatában lelte halálát, azt megerősíti IV Béla oklevele, amelyet 1250-ben File bán fiai számára állított ki.45 A Halics-Volhíniai Évkönyv részletesen leírja a csatát.46 A krónikás szimpátiája Danyiil oldalán van, ennek megfelelően vonultatja fel a csata kimenetelét előre megjósló eseményeket. Rosztyiszlav számára például rossz előjel, hogy bajvívás közben összecsuklott alatta a ló, és leesvén kificamította a vállát. A krónikaíró szerint a „gőgös Fiija" is elnyerte méltó büntetését. Az összecsapás Danyiil és Vaszilko győzelmével végződött: Rosztyiszlav megfutamodott, sokan meghaltak, még többen fogságba estek, a magyarok közül is.47 A vereség bizonyosan jelentős mértékű volt, hiszen Béla király többször nem támogatta Rosztyiszlavot, aki a vereség után maga sem kezdeményezte Halics megszerzését. Úgy gondoljuk, az 1245. évi, Jaroszlav alatti vereség után hívta vissza Béla a kunok egy csoportját az országba, pontosan csak az tudható, hogy 1246 előtt került erre sor.48 1246 nyarára helyezi Hrusevszkij Béla követküldését Danyiilhoz, amelyben a békekötésre tett ajánlatot.49 A magyar király követei akkor érkeztek meg Halicsba, amikor Danyiil a tatároknál járt. Pasuto Danyiil tatárokhoz tett útjának kezdetét már 1245 végére datálja. Ha figyelembe vesszük, hogy egy ilyen út hónapokig eltartott, ez a javaslat nem mond ellent a Halics-Volhíniai Évkönyvinformáció43 FontM.: „Gesta Danielis regis” i. m. 153. 44 PSZRLII. 797. 45 CD IV/2.66. 46 PSZRL II. 80-805. 47 A lengyel részvételről lásd DíugoszVII. 299., Пашуто, В.: Внешняя политика Древней Руси i. m. 300. 48 Kristó Gyula: Nem magyar népek a középkori Magyarországon. Budapest 2003.220. 49 PSZRL II809., Грушевський, M.: Хронолопя i. m. 33. 68
