Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Font Márta: Rosztyiszlav herceg IV. Béla udvarában
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 1219 körűire teszi. Vojtovics rosszul adja meg halálának idejét, mivel azzal az oklevéllel datálja, amikor feleségét először özvegyként említik.14 Majorov és Fennell véleményét valószínűsíti, hogy 1238-ban, első magyarországi megjelenésekor Rosztyiszlav még nőtlen volt, és 1243-ban házasodott meg. Kiskorúsága — azaz önálló cselekvőképtelensége — is közrejátszhatott abban, hogy novgorodi pozícióját nem tudta megtartani. Apja, Mihail 1229-ben novgorodi íejedelemnek állította maga helyett, de már 1230 végén távozni kényszerült.15 Utána közel egy évtizedig nem adnak róla hírt az évkönyvek.16 A novgorodi kudarc után Mihail Kijev megszerzését tűzte ki célul, és halicsi területen is szerette volna megvetni lábát. A Kijevi Rusz fejedelemségeit több hullámban érte a tatár támadás: 1237-1238, 1239-1240 telén előbb az északi, majd a déli régiót pusztították, míg 1240 őszen a Rusz déli részein áthaladva a tatár seregek tovább mentek Magyar- és Lengyelország felé. Csernyigovot mindegyik hadjárat érintette, a második alkalmával teljesen elpusztították, és tatár fennhatóság alá került.17 Rosztyiszlav számára a Csernyigovba való visszatérésre nem volt reális lehetőség, a halicsi fejedelemség egy pontján akart megkapaszkodni (volosztyot szerezni) a magyar király segítségével. Az ötlet nem volt légből kapott, hiszen a magyar csapatok a 13. század eleje óta gyakran megjelentek a halicsi területen, az országos sereg több alkalommal is sikeres volt.18 Tehát nem tapasztalatok nélkül indult Rosztyiszlav Magyarországra, de nem ő volt az egyetlen, és nem is az első, aki ezt a megoldást választotta. IV Béla és a halicsi terület megszerzésében érdekelt Ruszbeli fejedelmek Béla herceg és a halicsi hadjáratok: „de mandato et voluntate patris " Béla herceg 1230. nyár elején vezetett sereget Halicsba, testvére, András hatalmának visszaállítása érdekében,19 ahogy későbbi oklevelében írja: „apánk parancsára és akaratából sereget vezettünk (de mandato et voluntate patris duximus exercitum).20 András herceg Danyiil (1201-1264) fog14 Войтович, Л.: Княжа доба на Pyci i. т.418-419., WertnerM.: Az Árpádok családi történetei, m. 469-470. 15 Новгородская первая летопись старшего и младшего изводов, изд. Арсений Н. Насонов. Москва-Ленинград 1950. (а továbbiakban: NPL) 69-70. — Mihail nem teljesítette a novgorodiakkal szembeni katonai kötelezettségét, lásd Fennell, The Crisis of the Medieval Russia i. m. 72-73. 16 Rosztyiszlav ruszbeli működéséről lásd Рапов, О.: Княжеские владения i. m. 129-130. 17 Janet Martin: Medieval Russia 980-1584. Cambridge 1995. 145-157., Fennell, J.: The Crisis of the Medieval Russia i. m. 76-78., Dimnik, M.: Mikhail, Prince of Chernigov i. m. 82-83. 18 A halicsi fejedelemségnek nevet adó település, Halics a Dnyeszter középső folyása mentén jött létre. A fejedelemséghez tartozó fontosabb központok egy része a Szán mellett, a lengyel fejedelemségek szomszédságában található: Szánok, Peremysl ésjaroszlav; az északkeleti részén: Tyerebovl, Zvenyigorod és Lvov; a déli határai mentén: Bakota, Kucselin, Usica és Kolomija. Voloszty- központnak Halics mellett Peremysl, Tyerebovl, és a tatárjárás után Lvov számított. Minderre lásd Арсений H. Flaconoe-. Русская земля и образование территории древнерусского государства. Москва 1951.127-144., Борис А. Рыбаков-. Киевская Русь и русские княжества. Москва 1982.508-518. 19 PSZRLII. 760-761. 20 Lásd Tűrje nembeli Dénes fia Dénes főlovászmester érdemeinek felsorolásakor a számára tett birtokadomány kapcsán: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis I—XI. Stud, et op Georgii Fejér. Budae 1829-1844. (a továbbiakban: CD) IV/2. 21-27. — Ugyanebben a hadjáratban vett részt Pál udvarbíró, akinek érdemei között Halics ostrománál (in obsidione castri Ruthenorum Galich nomine) szerzett érdemek szerepelnek: Árpádkori új okmánytár I—XII. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. Pest- Budapest 1860-1874. (a továbbiakban: ÁÚO) VII. 283. 61
