Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON Az érme egyértelműen arra utal, hogy a prágai fejedelmek gyakorlatilag a pénzverés terén is megkísérelték alárendelni az olmützi rokonaikat. Arra, hogy ebben nem csak a Kozma által szörnyetegnek leírt II. Vratiszláv önkényeskedése játszhatott szerepet, hanem tudatos politika eredménye volt, azt lehet bizonyítékként felhozni, hogy Boleszláv korai halála után II. Vratiszláv másik házasságból származó fiával, a későbbi II. Bretiszláwal is közösen veretett morvaországi érmét, mely szimbolikájában megegyezik az előzővel.200 Visszatérve arra a kérdésre hogy a hercegi hatalom hozzá idomult-e idővel a királyi méltósághoz, vagy fordítva: eleve rendelkezett bizonyos íunkciókkal, melyeket a kialakuló konfliktusok miatt később elveszített, a következőket lehet megjegyezni. Figyelemreméltó, hogy míg Bélának és Gézának vannak hercegi dénárjai, addig a hercegi pénzverés éppen a hercegi hatalomgyakorlás utolsó korszakában tűnik el, amikor bizonyosan lehet tudni, hogy a hercegi hatalom megkoronázottsággal is együtt járt. Egyfajta magyarázatként szolgálhatna erre az a megfigyelés, hogy Kálmán eleve korlátozni igyekezett Almos uralmi jogköreit, ami így a pénzverés elmaradását is eredményezhette.201 Nem kétséges, hogy Kálmán és Almos viszonyát Kálmán hatalomra kerülésétől kezdve beárnyékolta a kettejük közötti konfliktus. Ez akadályozhatta meg, hogy Álmos éljen az András és Béla kora óta bizonyíthatóan létező hercegi pénzverési joggal. Azaz a pénzverés tekintetében nem a királyi és hercegi hatáskörök lassú kiegyenlítődése, hanem éppen ellenkezőleg: egy korábbi jogkör elvétele (vagy megszűnése) tapintható ki. Ráadásul nehezen lehet megszabadulni a gyanútól, hogy a pénzverési jog esetleg nem a területi különkormányzatnak szólt, hanem a mindenkori duxnak. Olyan jogkör volt tehát, amelyet az uralkodó megoszthatott, átadhatott. így Béla és Géza gyakorolhatta, a testvérével pedig eleve rossz viszonyt fenntartó Álmos pedig nem. Ezt a gyanút az alábbiak is megerősítik. Röviden volt már szó arról, hogy a dinasztia tagjai körül csoportosuló előkelők szintén érdekeltek voltak az uralkodói hatalom imitaúojában, és tudatosan törekedtek arra, hogy adományaikkal, alapításaikkal a dinasztia tagjainak hasonló tevékenységéhez mérjék magukat. Néhányan közülük oly sikerrel művelték ezt, hogy túlontúl is közel kerültek az uralkodókhoz. Nem szorul bővebb bemutatásra Vid ispán, aki — legalábbis a 14. századi krónikakompozíció szerint — a hercegi hatalomra tört, így kívánva felkapaszkodni a dinasztia szintjére. Még érdekesebb azonban Ulászló Herman „Vid ispánjának, a nagyhatalmú Sieciech vajdának az esete. Az 1079 és 1100 között működő Sieciech számos birtokkal rendelkezhetett az ország különböző pontjain, melyekhez több szakrális alapítása is köthető.202 Úgy tűnik azonban, hogy Sieciech vajda nem elégedett meg a birtokhalmozással, hanem pénzt is veretett. Már korábban is ismert volt két különböző dénárverete, melyeken neve is szerepel ZETECH alakban.203 A kutatásban nem sikerült konszenzusra jutni abban, hogy a vajda saját érméje gazdasági, esetleg szakrális célokat szolgált-e, vagy azzal állt-e összefüggésben, hogy a vajda meg akarta kaparintani a Piastok hatalmát és fel akart volna emelkedni az uralkodóház mellé. E kérdés eldönthetőségéhez nagyban hozzájárult, hogy nemrég előkerült egy harmadik típusú dénárja is, melyen sem a ZETECH felirat, sem a vajda korábbi dénárjain feltűnő szimbólumai nem láthatóak, ám a veret súlya és díszítése az előző két dénárral mutat hasonlóságot.204 Úgy tűnik, hogy az utóbb megtalált érmék szolgál200 Cach II. c. 358., Smerda, Denary ceské a moravskéi. m. 101., c. 341-344. 201 Kristó Gy.: Feudális széttagolódás i. m. 69. 202 Józef Dobosz: Monarchia i mozni wobec kosciola w Polsce do poc/atku XIII wieku. Poznan 2002.256-259. 203 Részletes leírásukat lásd Suchodolski, S.: Moneta moznowladcza i. m. 14-33. 204 Stanislaw Suchodolski: Czy monety palatyna Siedecha swiadcz^ о jego d^zeniu do przyj^da wladzy w Polsce? In: Causa creandi. О pragmatyce zródla historycznego. Ed. Przemyslaw Wiszewski, Stanislaw Rosik. Wroclaw 2005.368. 53
