Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON épült fel a legnagyobb vár, s maga Bretiszláv is legszívesebben itt tartózkodott morvaországi korszakában.189 I. Bretiszláv több dénárját is sikerült azonosítani, melyeken Szent Péter, az olmützi vár egyháza patrónusának neve szerepel, ami így inkább arra utal, hogy a morvaországi pénzverés megteremtője maga is Olmützöt választotta ki a pénzverés helyéül. Bizonytalanabb a másik nagyobb morva várközpontban, Brünnben létesült fejedelmi pénzverde létrejöttének ideje. Rendelkezésünkre áll I. Bretiszláv egy 1048-ra keltezett oklevele, melyben adományokat tesz az általa alapított rajhradi kolostornak.190 Az oklevélről már korábban kiderült, hogy — bár 13. századi hamisítvány: egy 13. századi, a kolostor birtokait érintető joghatósági vitához készült érvként — bizonyos részei korábbi adatokra támaszkodnak.191 Az oklevél megfogalmazása szerint Bretiszláv a kolostornak adományozta a pénzverésből származó haszon tizedét is.192 Hangsúlyozandó: nem dönthető el, hogy a decimi nummi csak a 13. századi hamisító vágyait juttatja-e kifejezésre, vagy ténylegesen összefüggésbe hozható I. Bretiszláv adományával. Amennyiben az utóbbi feltételezést fogadjuk el, feltételezhető, hogy 1055 előtt már létezett egy brünni pénzverde is, amely az 1055 utáni részfejedelemségi korszakban is fennmaradt. Ulrik, I. Bretiszláv és II. Szpitinyev morvaországi dénárjain kívül193 a később uralkodó olmützi, brünni és znojmói fejedelmek is számos dénárt verettek. Ez Olmützben II. Vratiszlávtól követhető nyomon, és korszakunkban mindegyik fejedelem rendelkezett saját érmékkel.194 195 Különösen vonatkozik ez a Premyslidák olmützi ágát ténylegesen megteremtő I. Ottóra és fiára, II. Ottóra.198 Kevesebb érme köthető a család brünni és znojmói tagjaihoz.196 A Premyslidák pénzverésével kapcsolatban mind a korábbi, mind az újabb kutatás úgy foglalt állást, hogy az olmützi és brünni pénzverde csak a prágai fejedelmekpénzverdéjének„dekoncentrált szerve'volt, mely nem élvezett önállóságot, s apénzverés, hasonlóan Nagy Károly korához, kizárólagos uralkodói monopólium volt,19 azaz a morva fejedelmek verethettek ugyan saját magukat ábrázoló érméket, de csak a prágai fejedelmek egyetértésével. Ezt a megállapítást alapjaiban nem vitatva megjegyzendő, hogy néhány esetben, így például 1087 és 1092 között — amikor II. Vratiszláv erőszakkal próbált meg fellépni morvaországi rokonaival szemben — jól látszik, hogy a morva fejedelmek az önálló pénzveréssel is megpróbáltak ellenállni a prágai fejedelem, illetve király önkényének. Két érméje is ismert Eufémiának, I. (Szép) Ottó olmützi fejedelem özvegyének,198 akiről valószínűsíthető, hogy két kiskorú gyermeke, Szvatopluk és Ottó helyett és nevében végezte a régensi teendőket. A két érmét a kutatásban 1087 és 1095 közé datálják, ami a jelen munka szemszögéből azért fontos, mert közben II. Vratiszláv és korán elhalt Boleszláv nevű fia közösen is verettek morvaországi érmét, melyen egy koronás alak és a BOLEZLAV DUX felirat látható.199 189 Jaroslav Posvar: Moravské mincovny. (Numismatica Moravica III.) Brno 1970.70. 190 Codex diplomaticus et epistolaris Moraviae I. (896-1199). Ed. Antonius Boczek. Olomucii 1836. (a továbbiakban: CDM I.) 122-123. (nr. 137.). 191 Posvar, J.: Moravské mincovny i. m. 11. (és 29. sz. jegyz.). Az oklevélhez lásd Zdenék Mérinsky: Cirkvení instituce na Moravé a historické pozadi vzniku trebicského klástera. In: Ve stopách sv. Benedikta. Sbornik prspévkü z konference Stredovéké klástery v zemich Koruny ceské konané v dnech 24.-25. kvétna 2001 v Trebici. Szerk. Libor Jan, Petr Obsusta. (Disputationes Moravicae 3.) Brno 2002.58. A hamisítás körülményeire lásd Libor Jan : Pocatky benediktinú na Moravé a rajhradsky kláster. In: Ve stopách sv. Benedikta i. m. 25. 192 Ad hec in Brunensi provincia decimationem frumenti ac decimi nummi — CDM 1.123. (nr. 137.). 193 Smerda, J.: Denáry ceské a moravské i. m. 96. 194 Uo. 98. 195 Uo. 99. és 104-106. 196 Uo. 112-115. 197 Posvari /.: Moravské mincovny i. m. 12., Zemlicka, J.: Cechyv dobé knízeá i. m. 162., Wihoda,M.: Morava i. m. 127. 198 Cach II. c. 379-380Smerda, J.: Denáry ceské a moravské i. m. 100-101., c. 336. és 344. 199 Cah II. c. 355, Smerda, J.: Denáry ceské a moravské i. m. 101, c. 337-340b. 52
