Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)

Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához

HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON

uralkodódinasztia tagjai, ellentétben kelet-közép-európai kortársaikkal, nem törekedtek arra, hogy a dinasztia hatalma alatt álló centrális helyeket bevonják az osztozkodásba. Mindez azonban legfeljebb csak figyelemreméltó. Érdemes ugyanis megvizsgálni a kérdést egy másik szemszögből is, még pedig abból, hogy milyen tényleges kompetenciákkal rendelkeztek all. századi hercegek, azaz: a történetírásban vélelmezett dukátusi központok milyen funkciókkal rendelkezhettek. Ennek tisztázása már csak azért sem érdektelen, mert mind korábbi, mind újabb történetírásunk igen szigorú, szinte már közjogias karaktert rajzolt a királyi hercegségnek, nagyon határozott, gazdasági, politikai, összefoglalva: „állami" funkciókkal ruházva fel. Hóman például Bélával kapcsolatban megjegyezte, hogy teljes uralkodói hatalommal élt országrészében, ám testvérének „feltétlen hűséggel, hűbéres hódolattal tartozott, a 11. században működött három királyi hercegről pedig általában az volt a véleménye, hogy elvben szinte korlátlan uralkodók voltak.164 E véleményét a későbbi magyar középkorkutatás is osztotta, Kristó Gyula egyenesen a dukátus szuverenitásáról, állami-területi különállásáról értekezett, s részállamként definiálta.165 Font Márta szerint a hercegség szinte királyi jogokat gyakorolt, bár külpolitikailag nem volt önálló.166 Legutóbb pedig Koszta László foglalt úgy állást, hogy a hercegség szinte állam volt az államban.16

Nincs okunk kételkedni abban, hogy a dukátushoz, illetve a hercegi hatalomhoz igen határozott hatásköröket lehet kötni. Azonban jogos kérdésként vethető fel, hogy lehet-e és érdemes-e egyáltalán közhatalmi szempontból tekinteni a dukátus, illetve kelet-közép-európai megfelelőinek funkcióira? Az előzőekben már volt szó azokról a történetírói véleményekről, melyek a 19-20. századi állammo- dellek keretében tárgyalták a királyi hercegség történetét,168 a „dukátusok '-at az „állam" bomlástermékének tekintve. Azonban a kérdést meg lehet közelíteni egy más oldalról is: az imitatio, azaz a királyi, illetve fejedelmi hatalom funkcióinak másolása, utánzása és követése szempontjából. A kelet-közép- európai monarchiák keletkezésénél csak nehezen lehetne figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy az imitatio imperii, a birodalom bizonyos fokú utánzása szerepet játszhatott ebben a folyamatban. Erre már Deér József figyelmeztetett a Szent István-i monarchia megteremtése kapcsán,169 s nemcsak a magyar történetírásban olvashatunk hasonló véleményeket.170 171 Az imitatio imperii mellett valószínűsíthető, hogy a kelet-közép-európai uralkodódinasztiák körében all. században kialakuló hatalommegosztás egyik kézzelfogható következménye lett, hogy a hatalomhoz és birtokokhoz juttatott családtagok a királyi, illetve fejedelmi hatalom utánzásában is érdekeltek lehettek. Sőt, az imitatio regni, az uralkodók követése és utánzása nem állt meg a dinasztia tagjai körében. Ügy tűnik, hogy az uralkodók körül all. század második felétől egyre nagyobb számban feltűnő előkelők is igazodási pontnak tekintették az uralkodócsaládokat.14 Jó például szolgálnak erre a gyér okleveles anyagban,

164 Hóman B. - Szekfií Gy.: Magyar történet i. m. 1.259. és 324.

165 Kristó Gy.-. Feudális széttagolódás i. m. 66. és 74.

166 Font M.: A középkori Magyar Királyság i. m. 69.

167 Koszta L.: A nyitrai püspökség létrejötte i. m. 280.

168 Különösen: Barbara Krzemienska: Die Rotunde in Znojmo und die Stellung Mährens in [sic] böhmischen Premyslidenstaat. Historica 27. (1987) 54.

169 Deér ].: Pogány magyarság i. m. 103.

170 Krakkót pl. Aachen replikájának tekintette Michalowski (Roman Michalowski: Princeps fundator. Studium г dziejów kultury politycznej w Polsce X-XIII wieku. Warszawa 1989. 87.). Plockot pedig Speyer imitatíójának tekintette Pauk (Marcin Rajai Pauk: Plock i Spira. Piastowska „imitatio imperii" na przelomie XI-XII wieku? In: Swiat sredniowiecza. Studia ofiarowane Profesorowi Henrykowi Samsonowiczowi. Ed. Antoni Bartoszowicz. Warszawa 2010.497.).

171 A Piastok és Premyslidák tekintetében lásd Michalowski, R.: Princeps fundator i. m. 108-110. A kérdésre legutóbb lásd Krzysztof Skwierczynski: Imitatio regni. Adelige Stiftungen im Polen des 11. und 12. Jh. In: Monarchische und adelige Sakralstiftungen in Polen. Hg. von Eduard Mühle. Berlin 2013.171-200. (különösen: 173-174.).

49