Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON kiterjedésének és földrajzi elhelyezkedésének, illetve a dukátusok számának megállapítására vonatkoztak, számos, egymással ellentétben álló hipotézis látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy hol helyezkedett el a Kárpát-medencében a dukátus, milyen területeket foglalt magába, és hány különálló részből állt. A régebbi magyar történetírás álláspontját, mely ugyan területileg eltérő modelleket vizionált, ám egy, összefüggő területet látott all. századi hercegségben,130 ma már csak a szlovák középkorkutatás tartja elfogadhatónak.131 A háború utáni történetírás azonban már kettő vagy három központhoz kötötte a dukátust: Györífy György — amint arról már szó esett — hárommal (Bihar, Nyitra, Krassóvár), Kristó Gyula pedig kettővel (Bihar, Nyitra) számolt.132 Hasonló szellemben foglalt állást Font Márta, Koszta László és Zsoldos Attila, akik úgy vélték, hogy a királyi hercegség két nagyobb tömbből állhatott, melyek Nyitra és Bihar körül terültek el. Koszta László azonban nem zárta ki végérvényesen, hogy Keve és Krassó valamiféleképp szintén a királyi hercegséghez tartozhatott,133 Zsoldos Attila pedig legutóbb több érvet sorakoztatott fel amellett, hogy a dukátus ugyan két nagyobb tömbből állt, ám kezdetben Bihart és a pécsi egyházmegye területét (azaz a Dél-Dunántúl keleti régióját) foglalta magába, s csak később, Salamon és Géza birtokcseréje révén lett Nyitra a dukátus része.134 Szintén két központtal számolt Török József, bár egyúttal azt is feltételezte, hogy András összevonta a két korábbi dukátust, központjaikat meghagyva.135 Történetírásunk több generációjának minden erőfeszítése ellenére tehát teljesen pontos és véglegesen megnyugtató eredményre senki sem jutott. Bizonyosan állítható, hogy a dukátus összefüggött a vármegyei szervezettel, s még ha nem is jelentette teljes vármegyék birtoklását, vélhető, hogy bizonyos comitatusokbm a hercegek emberei lehettek az ispánok. A dukátus területi szerkezetével kapcsolatban egyvalami bizonyos: a különböző elméletek közös részhalmazában mindig két név bukkan fel: Bihar és Nyitra. A hercegi hatalom pontosabb földrajzi körülhatárolhatóságának hiánya már csak azért is komoly veszteség, mert mind a korábbi, mind a magyar eseményekkel kortárs analógiák alapján arra következtethetünk, hogy a hatalom területi megosztása esetében az érdekeltek a felosztandó területek pontos meghatározására, megnevezésére törekedtek. így volt ez már a fent említett Meroving-136 és Karoling- kori példában is.137 Ám nem csak ilyen általános és időben igen távoli példákkal lehet élni. Gallus Anonymus gesztája szinte rigorózus pontossággal igyekezett megadni, hogy kinek milyen területek jutottak az 1097. évi, majd az azt követő országfelosztásokban. Hasonlóan precízen tudósít Kozma is arról, 130 Pauler Gy.: A magyar nemzet története i. m. 1.96-97., Karácsonyi J.: A magyar nemzet áttérése i. m. 171., Hóman B. - Szekfű GyMagyar Történet i. m. 1.258, Rugonfalvi Kiss I: Trónbetöltés és ducatus i. m. 747. 131 Martin Homza: Dzieje Wczesnosredniowiecznego Spisza. In: Historia Scepusii I. Ed. Martin Homza, Stanislaw A. Sroka. Bratis- lava-Kraków 2010.137. és 3. sz. térkép. 132 Kristó Gy.: A 11. századi hercegség i. m. 90-92. 133 Zsoldos A.: Az Árpádok és alattvalóik i. m. 82, Font M.: A középkori Magyar Királyság i. m. 68, Koszta L.: A nyitrai püspökség létrejötte i. m. 280. 134 Zsoldos Attila: Bihar megye korai története. In: Nagyvárad és Bihar története a korai középkorban. [Szerk. Zsoldos Attila.] Nagyvárad 2014. 183-185. 135 Török /.: A tizenegyedik század i.m. 113. 136 Gregorii Turonensis Historiarum libri decem, Lib. IV. с. 22.: Deditque sors Charibertho regnum Childeberthi sedemque habere Parisius, Gunthramno vero regnum Chlodomeris ac tenere sedem Aurilianensem, Chilperico vero regnum Chlothari, patris eius, cathedramque Sessionas habere, Sygibertho quoque regnum Iheuderici sedemque habere Remensim — MGH SRM 1/1.155. 137 Capitularia regum Francorum. MGH Capitularia 1.126. (nr. 45.). 44
