Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON dukátus előképének Koppány szereplése. Csehországban a 10. század végén volt egy hasonló eset, amikor II. Boleszláv cseh fejedelem elfoglalta a Szlavnikidák területeit és a családot kevés kivétellel kiirtotta.124 A Szlavnikokat a régebbi kutatás egy, a Premyslidákkal konkuráló fejedelmi törzsnek tekintette, illetve felhívta a figyelmet arra, hogy nehezen eldönthető: két külön törzs, avagy egy törzsön belüli két nemzetség viszályáról volt-e szó.125 Újabb kutatások eredményeképp azonban már bizonyítható, hogy rokonságban álltak a dinasztiával, sőt, feltehető, hogy a családon belüli pozíciójuk miatt nyerték el még I. (Gonosz) Boleszláv fejedelem korában azokat a birtokokat, melyeket aztán 995-ben elvesztettek.126 Legyőzetésük pontos körülményeit nem ismerjük: a történetükre vonatkozó híreket fenntartó Adalbert-legendák — bár a 10. század legvégén, illetve all. század elején keletkeztek — szükségszerűen elfogultak velük szemben. Nem tudunk meg objektív információkat róluk Prágai Kozma 12. század eleji krónikájából sem. Krónikásunk olyannyira óvatosan igyekezett megítélni a Premyslidák első generációinak tetteit, hogy a Szlavnikidák legyőzését és kiirtását a comese к számlájára írta. Ám még ha le is hántjuk Szlavnikról azt a szent vértanú édesapjának kijáró, toposzokban kifejezett tiszteletet, annyi mindenképp megállapítható: Szlavnik, a család névadója nem jelentéktelen hatalommal rendelkezhetett a 10. század második felének Csehországában.12 Az általa birtokolt területek azonban inkább a család különböző ágainak kijáró magánbirtokok lehettek, mintsem valamiféle önálló hatalommal rendelkező fejedelemség. így erre az analógiára támaszkodva is óvatosan kijelenthető, hogy Koppány dukátusnak nevezett uralmi területe legfeljebb a trónviszályok szempontjából tekinthető all. század közepén létrejövő hercegség előképének, a konszenzus alapján történő országmegosztásénak semmiképpen. Valószínűsíthető tehát, hogy a dukátus kezdeteit nem lehet korábbra helyezni, mint I. András és Béla megegyezését, melyhez leszármazóik is vissza-visszatértek: 1063-1064-ben Salamon és Géza, illetve 1095 körül Kálmán és Álmos. Azaz az országmegosztások, legyenek azok bármilyen területi hatályúakis, elsősorban a családtagok viszonyától, a köztük fennálló konszenzustól függtek. Ugyancsak érdemes a családtagok megegyezését, illetve a köztük fennálló viszonyt középpontba állítani a dukátus kiterjedésének és funkciójának vizsgálatához. Figyelemreméltó, hogy sem a 88. krónikafejezet, sem a dukátus későbbi megújításáról szóló krónikahírek nem mondják el, milyen birtokok is kerültek pontosan a mindenkori herceg birtokába. A dukátus 11. századi megújításai kapcsán Géza esetében csak annyit tudunk meg, hogy rábeszélték: fogadja el a hercegséget, illetve a hercegi hatalmat, melyet már apja is bírt,128 Kálmán pedig teljességében (plenarie) adta át a hercegséget öcs- csének.129 Mivel forrásaink konkrétan nem szólnak arról, hogy milyen területeket érintett az András és Béla közötti megegyezés, történetírásunk a krónikában és egyéb forrásokban fellelhető, a hercegek tartózkodási és tevékenységi helyeihez köthető adatok alapján igyekezett rekonstruálni a dukátus főbb központjait. A 19. század óta tartó rekonstrukciós kísérletek során, melyek a királyi hercegség területi 124 Cosmae Pragensis Chronica Boemorum, Lib. I. c. 29.: Et quia tunc temporis dux non erat sue potestatis, sed comitum, comites versi in Dei odium, patrum iniquorum pessimi filii, valde malum operabantur facinus et iniquum. Nam sub quadam festiva die furtim irrumpunt urbem Lubic in qua fratres sancti Adalberti [... ] assistebant sacris missarum sollempniis festa celebrarent. At illi ceu lupi immanes urbis menia irrumpentes [... ] quatuor fratribus sancti Adalberti cum omni prole ante ipsum altare decollatis urbem comburunt MGH SRG N. S. 2.53. 125 Font Márta-. Dinasztia, hatalom, egyház. Régiók formálódása Európa közepén 900-1453. Pécs 2010.90. 126 Tfestik, D.: Pocátky Premyslovcü i. m. 89., vö. mégjosef Zemlióka: Cechy v dobé knízecí( 1034-1198). Praha 1997.40. 127 Sancti Adalberti Pragensis episcopi et martyris Vita Prior, c. 1.: erat vir Zlaunic nomine, potens in honore et divitiis [... ] vir magnus inter cunctos eius terre habitatores — (ed.Jadwiga Karwasinska) in MPH n.s. 4/1. Warszawa 1962.4. 128 Chronici Hungarici compositio saeculi XIV, c. 97. (SRH1.362.). 129 Chronici Hungarici compositio saeculi XIV, c. 142. (SRH 1.420.). 43
