Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON gyalás útján zajlott,108 amely azonban eredménytelenül zárult. A geszta már annak ismeretében íródott, hogy Harald korai halála miatt végül is Kanut kezére jutott az ország. Jelentőségét inkább az adja, hogy az ismeretlen történetíró az egyezség hiányára vezeti vissza a hatalom, illetve az atyai örökség felosztásának elmaradását. Hasonló helyzettel találkozunk a Kijevi Ruszban, ami már csak azért is érdekes, mert ez esetben nem tekinthető mintaadó alapnak a Karoling-ottoniánus hatalomszervezés. Ismeretes, hogy Bölcs Jaroszláv végrendeletben osztotta fel birodalmát fiai között, azaz utódai kénytelenek voltak konszenzusra jutni az atyai örökség tekintetében.109 Bár a lengyel és cseh (szlovák) tudományosság több generációja is tett kísérletet arra, hogy visszavezesse a dinasztikus hatalommegosztás kezdeteit a 10. vagy akár a 9. századra, sokatmondó, hogy a Piastok és Premyslidák forrásszerűen ismert első országmegosztási kísérletei mind all. század második felében bukkannak fel, és csak konszenzusos formában voltak elképzelhetőek. A Piastok tekintetében az első ilyen alkalom 1097 körül történt, amikor Ulászló Herman fejedelem — akinekkét házasságából két fia született, akikkel nem tudott megegyezni az ország kormányzása tekintetében — még életében megosztotta az országot önmaga és két fia között,110 később pedig pontosította korábbi rendelkezését.111A Herman és a fiai közötti országfelosztás tényleges megtörténtét támasztja alá, hogy (igaz, csak a fejedelem 1102. évi halálához datálva), mind Prágai Kozma,112 mind pedig — feltehetően az ő nyomán — Annalista Saxo 12. század közepén keletkezett krónikája is tud róla.113 Ami a csehországi eseményeket illeti, Prágai Kozma krónikája tartotta fenn I. Bretiszláv fejedelem 1055. évi, úgynevezett végrendeletét Ebben a haldokló fejedelem rendelkezett a trónöröklésről és annak módjáról.114 Kozma leírása persze elsősorban Morvaországba exportálta az országmegosztásokat, ám lényeges eleme, hogy a családtagok között létrejött megállapodás volt. 108 Cnutonis regis Gesta sive encomium Emmae reginae auctore monacho sancti Bertini, Lib. II. c. 2.: Talibus aliisque diversis sermonibus colloquentes, convivisque regalibus convivantes, aliquanto tempore simul manserunt — uo. 12. 109 Povest’ vremennih Let. Ed. L. A. Dimitriev, D. S. Lihacev. (Pamjatniki literatury Drevnej Rusi XI - nacalo XII veka) Moskva 1978. 175-176, vö. Font Márta-. Oroszország, Ukrajna, Rusz. Budapest 1998.45. 110 Galli Anonymi chronicae et gesta ducum sive principum Polonorum, Lib. II. c. 7.: Unde pater, mescio quid suspicans, confestim inter eos regnum divisit, sed de manu tamen sua sedes regni principales non dimisit — (ed. Karol Maleczynski) in Monumenta Poloniae Historica (a továbbiakban: MPH) n. s. 2. Krakow 1952.77., magyarul lásd Gall Névtelen: A lengyel fejedelmek avagy hercegek krónikája és tettei. Fordította, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta Bagi Dániel. A verseket fordította Jankovits László. Budapest 2007. (a továbbiakban: Gall Névtelen) 168. 111 Galli Anonymi chronicae et gesta ducum sive principum Polonorum, Lib. II. c. 8.: Post obitum quidam meum Zbigneus cum hoc, quod habet, Mazouiam simul habeat, Bolezlauus vero, legitimus filius meus, in Wratislaw et in Cracou et in Sandomir sedes regni principales obtineat — MPH n. s. 2.78., Gall Névtelen 169. 112 Cosmae Pragensis Chronica Boemorum, LibJI. c. 16.: Anno dominice incarnationis MCII. Wladizlaus dux Polonie habens duos filios, unum de concubina progenitum, nomine Izbigneu, alterum ex luditha Wratizlai regis filia editum, nomine Bolezlaum, hos inter suum regnum dividit per medium —MGHSRGN.S.2.178-179. 113 Annalista Saxo: His temporibus obiit Uuladizlaus dux Polonie habens duos filios, unum de concubina dictum Spigneu, alterum ex Iudhita sorore ducis Boriuoy nomine Bolezlaum, quibus regnum suum divisit per medium — (ed. Klaus Nass) in MGH Scriptores (a továbbiakban: SS) 37. Hannover 2006.311. 114 Cosmae Pragensis Chronica Boemorum, Lib. II. c. 13.: Quia me mea fata vocant et atra mors iam pre oculis volat, volo vobis assignare et vestre fidei commendare, qui post me debeat rem publicam gubernare Vos scitis, quia nostra principalis genealogia partim sterilitate partim pereuntibus in inmatura etate me usque ad unum luit redacta Nunc autem, ut ipsi cernitis, sunt mihi a Deo dati quinque nati, inter quos dividere regnum Boemie non videtur mihi esse utile, quia omne regnum in se ipsum divisum desolabitur. Quia vero ab origine mundi et ab initio Romani imperii et usque ad hec tempora fuerit gratia rara, testantur nobisexempla rata. Nam Cain et Abel, Romulus et Remus et mei attavi Bolezlaus et sanctus Wencezlaus si spectes quid fecerint fratres bini, quid facturi sunt quini? Hos ergo quanto potiores ac potentiores intueor, tanto mente presaga peiora augurior. Heu mens semper pavida genitorum de incertis fatis natorum. Unde previdendum est, ne post mea fata aliqua inter eos oriatur discordia propter obtinenda regni gubernacula Quade re rogo vos per Dominum et obtestor fidei vestre persacramentum, quatinus inter meos natos sive nepotes semper maior natu summum ius et solium obtineat inprincipatu omnesque fratres sui sive, qui sunt orti herili de tribu, sint sub eius dominatu. Credite mihi, nisi monarchos hunc regat ducatum, vobis principibus ad iugulum, populo ad magnum deveniet damnum —MGH SRG N. S. 2.102. 41
