Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON szeretett testvérem, ne késlekedj hozzám jönni, hogy az örömben is társak lehessünk, és személyesjelenlétednek örülve közösen osztozhassunk a királyság javain. Hisz sem örökösöm nincs, sem édestestvérem rajtad kívül. Légy te az örökösöm, kövess te a királyságban.« Béla ezektől a szavaktól elfogódott, és egész családjával együtt a királyhoz jött. A király, amikor meglátta, nagy örömmel örvendezett, mert így támaszává vált testvérének ereje is. Ezek után a király és testvére, Béla tanácsot tartva az országot három részre osztották; két rész megmaradt a királyi fenség tulajdonában, vagyis fennhatósága alatt, a harmadrész pedig a herceg tulajdonába került. Az országnak ez az első felosztása volt tehát a viszály és háborúságok magvetése Magyarország hercegei és királyai között".60 A problémák persze rögtön azzal kezdődnek, hogy nem tudjuk, mikor keletkezett pontosan ez a krónikarészlet, s így tekinthető-e hiteles forrásnak a dukátus történetéhez. Már a korábbi magyar középkorkutatás felhívta arra a figyelmet, ez a krónikafejezet bizonyosan interpolált. Domanovszky Sándor a Béla-ág hagyományát megörökítő Szent László-kori geszta szerzőjét sejtette a jelenet írásba foglalása mögött.61 Gerics József és Kristó Gyula szerint a betoldó az a szerző lehetett, aki a 91. krónikafejezetben megrótta I. Andrást, hogy Salamont királlyá tette.62 A 88. fejezet interpoláltsá- gához nézetünk szerint sem férhet kétség. Az ország első felosztására történő utalásból logikusan következik, hogy egy olyan szerző tollából származhatott csak, aki tisztában volt azzal, hogy történt ilyesmi később is, ami legkorábban valóban Szent László korára utal. Azonban tegyük hozzá: a krónikaíró tágabb kontextusba helyezte az eseményeket, azaz általában beszél háborúkról, szembenállásokról és hercegekről, ami arra enged következtetni, hogy a bejegyzés a dukátus végleges felszámolása és Álmos félreállítása után keletkezhetett, azaz a Kálmán-kor szemszögéből írja le az eseményeket. Mivel a Kálmán-kori krónika vagy geszta — a magyar krónikakutatás egybehangzó ítélete szerint is — elsősorban a hercegek és Salamon küzdelmeit, illetve Szent László uralmát mondja el,63 joggal tételezhető fel, hogy olyan valaki szerkesztette meg, illetve rendelte meg a krónikakompozíció 88. fejezetét is magába foglaló szövegrészeket, aki tökéletesen tisztában volt azzal, hogy mikor kezdődtek a hercegek és királyok viszályai, és mi volt a trónviszályok pontos oka. A 88. krónikafejezetben közöltek megértéséhez döntő fontosságú a szövegben olvasható állítás, mely kedvezőtlenül ítéli meg az ország felosztását, azt a királyok és hercegek közötti viszályok forrásának tartva. Az ismeretlen krónikaíró itt két olyan kifejezést (divisio regni és discordia) használ az általa megörökített esemény leírásához, melyek kulcsfontosságúak a történet mondanivalója szempontjából. A divisio regni fogalma fontos terminus technicusa. a középkor politikai nyelvének, s közvetlenül levezethető az Újszövetség írásaiból. A feltehetően a Logionból eredeztethető,64 s a Máté- és Lukács-evangéliumban fennmaradt egyik történet szerint a farizeusok Jézus egyik csodatétele okán szemére vetet60 Chronici Hungarici compositio saeculi XIV, с. 88.: Rex autem hic Andreas fratre orbatus misit in Poloniam ad alterum fratrem suum Belam cum magna dilectione vocans eum et dicens: „Nos qui quondam penurie participes fuimus et laborum, rogo te dilectissime frater, ut ad me non tardes venire, quatenus consortes simus gaudiorum et bonis regni corporali presentia gaudentes communicemus. Neque enim heredem habeo, nec germanum preter te. Tu sis michi heres, tu in regnum succedas. Post hec autem rex et frater eius Bela habito consilio diviserunt regnum in tres partes, quarum due in proprietatem regie maiestatis seu potestatis manserunt, tertia vero pars in proprietatem ducis est collata. Hec igitur prima regni huius divisio seminarium fuit discordie et guerrarum inter duces et reges Hungarie — SRH1.345. (az idézett magyar szöveg BollókJános fordítása, lásd Képes Krónika i. m. 58.). 61 Domanovszky SAz Árpádok trónöröklési jogához i. m. 49-50. 62 Gerics ]Legkorábbi gesta-szerkesztéseink i. m. 82-83., Kristó Gy.: A 11. századi hercegség i. m. 67. 63 Gerics /.: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink i. m. 101, Kristó Gy.-. A történeti irodalom Magyarországon i. m. 8-22., Szovák Kornél in: Képes Krónika i. m. 241-242, Veszprémy László-. Megjegyzések korai elbeszélő forrásaink történetéhez. Századok 138.(2004)328-329. 64 Das Lukasevangelium. Übersetzt und erklärt von Hans Klein. Göttingen 2006.411-417. 35
