Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Bagi Dániel: Új megközelítési lehetőségek a 11. századi hercegség történetének vizsgálatához
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON jegyezte, hogy all. század tolyamán sem a szeniorátus, sem a primogenitúra nem juthatott kiemelt szerephez, mert az uralkodó utódjelölési joga mindkettőt felülírta.44 A szeniorátus és primogenitúra, illetve a jogintézményszerű trónöröklési modellek meglétének vagy hiányának kérdése önálló, és legalább regionális összehasonlító tanulmányt igényelne. Általában azonban megjegyezhető: elsősorban azt kellene tisztázni, mi tekinthető jognak all. század folyamán. Az elmúlt évtizedek nemzetközi kutatásainak sikerült bizonyítania, hogy a normatív jogi szabályozás, valamint a szokásjog legalábbis a 13. század előtt háttérbe szorult a szóbeliségen alapuló, egyedi esetekre vonatkozó jogviszony-rendszerrel szemben. A „jogélet nem kimunkált normatív szabályok alapján működött, hanem egy-egy helyzetben az érintettek egymás közötti, szóbeli tárgyalásain született eredmény vált pillanatnyi normává, s ha a viták során hivatkoztak is a felek valamiféle „jogok "-ra, azok inkább csak az egymás meggyőzését szolgáló érvek voltak, nem tényleges írott jogszabályok.45 Ez eleve megkérdőjelezi, hogy lehetett-e bármilyen normatív jogról szó a trónöröklés kapcsán. Másodsorban bizonyos, hogy a trónöröklés sem lehetett csak a dinasztia belügye. Az uralkodókreálás eredményességéhez szükséges volt a dinasztia körüli elittel való meg- és kiegyezés is, azaz sokkal inkább az aktuális helyzetben kialakított konszenzus játszotta a főszerepet a trónutódlásban, semmint bármely más tényező. II. Történettudósaink tehát alapvetően két irányból próbáltak választ találni a királyi hercegség eredetének kérdésére. Ha állást akarunk foglalni abban a kérdésben, hogy mi volt a dukátus, érdemes rögtön két szempontból közelíteni a problémához: az egyik a dukátus hasonló európai struktúrákba való elhelyezhetőségét illeti, a másik pedig a királyi hercegség létét bizonyító forrásokra irányul, azaz arra, hogy honnan is tudunk arról, hogy országmegosztás történt all. századi Magyarországon? Ami a nagyobb modellekbe való beleilleszthetőséget illeti, Kristó Gyula fent már idézett, a királyi hercegségről írott monográfiájában Györffyvel szemben nem a magyar történelemben, hanem korábbi és kortárs európai j elenségekben találta meg a dukátus mintáit. Az általa hozott példák a Meroving- és Karoling-dinasztia ügyeire vonatkoztak, valamint a Piastok és a Premyslidák által működtetett 11-12. századi „dukátus"-okát érintették.46 47 Sőt, a feudális széttagolódásról írott munkájában e „dukátus"-okát három különböző csoportba sorolta be annak megfelelően, hogy milyen formában léteztek. így megkülönböztetett a dinasztia tagjai birtokolta, magánbirtokosok által uralt részterületeket, illetve a kettő kombinációjaként létrejövő, úgynevezett szukcesszív részkormányzatokat.4' Bár a komparatisztikai modellhez felhasznált történetfilozófiai keretek helytállóságát az idő közben megcáfolta, nem férhet kétség ahhoz, hogy Kristó Gyula volt az első, aki szisztematikus összehasonlító vizsgálat tárgyává tette all. századi hercegség történetét. Módszerének alapvető helyességét igazolja, hogy mind a nemzet44 Lásd erre Szovák Kornél tanulmányát, in: Képes Krónika. Fordította BollókJános. A fordítást gondozta és a jegyzeteket készítette Szovák Kornél és Veszprémy László, az utószót írta, a függeléket és az irodalomjegyzéket összeállította Szovák Kornél. Budapest 2004.247. 45 A birodalomra vonatkozólag vö. pl. Hannah Vollrath-. Herrschaft und Genossenschaft im Kontext frühmittelalterlicher Rechtsbeziehungen. Historisches Jahrbuch 102. (1982) 38Steffen Patzold-. Königserhebungen zwischen Erbrecht und Wahlrecht? Deutsches Archiv für Erforschung des Mittelalters 58. (2002) 476. — A 11 -12. századi Franciaországra vonatkozóan lásd pl. Stephen D. White: Custom, Kinship and Gift to Saints: The Laudatio Parentum in Western France 1050-1150. University of North Carolina Press 2011. 70-71., UŐ: Pactum... Legem Vincit and Amor Iudicium: The Settlement of Disputes by Compromise in Eleventh Century Western France. The American Journal of Legal History 22. (1978) 281-308. (különösen: 305.). 46 Kristó Gy.: A 11. századi hercegség i. m. 11 -30. 47 Kristó Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon. Budapest 1979.23. 31
