Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Zsoldos Attila: Hercegek és hercegnők az Árpád-kori Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON András király nagynénje, Margit volt, s kettejüknek fia is született, bizonyos Andronicus.115 Ha az oklevél helyesen adja meg a családi kapcsolatot, akkor Margit II. András nagyapjának, II. Géza királynak (1141 — 1162) a leánya lehetett. Maradt is nyoma annak, hogy II. Géza egyik leánya a Bizánci Birodalomban ment férjhez,116 117 ami magyarázatul szolgálhatna András ispán fia, Andronicus görögös hangzású nevére," jóllehet maga András inkább magyar előkelőnek tekinthető, s III. Ince említett oklevele alapján az is világos, hogy feleségével, Margittal együtt Magyarországon élt. Az ellentmondást feloldhatja annak feltételezése, hogy Margit bizánci férje halála után visszatért Magyarországra, s ezt követően adták Andráshoz feleségül, közös gyermekük neve pedig ez esetben a hercegnőt a Bizánci Birodalomban eltöltött évek során ért kulturális hatásra lenne visszavezethető. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy egy másik forrásunkban részben hasonló, részben eltérő elemeket tartalmazó történettel találkozunk. 1424-ben ugyanis néhány Nyitra megyei birtok ügyében folyó perben bemutattak egy 1413-ban kiállított oklevelet, melynek tartalma szerint az említett birtokokat „András király úr, IV Béla király apja örökre hívének, a morvaországi Merkúrnak adományozta, akihez feleségül adta rokonát, Margit úrnőt", s mivel a peres felek egyike ezen Merkúr egyenes ági leszármazottja, a birtokok őt illetik.118 Ez esetben is II. András egyik rokona a hercegnő, akinek szintén Margit a neve, a férj azonban különbözik: a hasonlóságok elég jellegzetesek ahhoz, hogy megfontoljuk a két Margit egymással való azonosításának lehetőségét, a különbségek azonban magyarázatra várnak. Mind András, mind Merkúr személye ismert más forrásokból is, mindketten jelentős méltóságokat viselő bárók voltak a 12-13. század fordulója körüli években.119 Az sem kétséges, hogy Merkúr házasságának története a 13. századi magyar krónikás, Kézai Simon előtt is ismert volt, mert Merkúr megbízhatóan azonosítható a krónikájában „Csákányi Miurk "néven szereplő előkelő120 nagyapjával, s a tőlük leszármazó családokkö- zépkori története szintén rekonstruálható.121 Nem segíti ugyanakkor a tisztánlátást, hogy más források nem szólnak II. Géza történetünkben felbukkanó, Margit nevű leányáról, akit azonosíthatnánk II. András nagynénjével (amita), s nyoma sincs a király egy újabb — ráadásul szintén Margit nevet viselő — nőrokonának (consanguinea). A forrásainkban szereplő adatok azonban mégiscsak léteznek, s ha kísérletet teszünk értelmezésükre, annak legegyszerűbb módja az lehet, ha feltételezzük, hogy II. Gézának mégiscsakvolt egy Margit nevű leánya, aki háromszor ment férjhez: először a Bizánci Birodalomban, majd — visszatérve onnan Magyarországra — előbb az említett András, majd Merkúr lett a férje. Nem kevésbé rejtélyes annak a hercegnőnek az esete, aki az utolsó a Magyarországon férjhez adottak sorában. Egy 1260-ban kiállított oklevél tesz említést arról, hogy a már említett Hontpázmány 115 1208: bone memorie Margareta, quondam uxor bone memorie Andree comitis de Symichio, amita carissimi in Christo filii nostri illustris regis Ungarie — CD III/1.57. 116 Annales Posonienses, ad. a. 1186. (ed. Emericus Madzsar) in SRH1.127. 117 Wertner M.: Az Árpádok családi története i. m. 353. 118 1424: [dictas possessiones] per dominum Andreám regem, patrem Bele regis quarti fideli suo Merkur de Moravia, cui dominam Margaretham consanguineam suam tradidisset, perpetuo collatas extitisse — DL43 617. 119 Zsoldos A.: Archontológia i. m. 283., 329. 120 Simonis de Keza Gesta Hungarorum, c. 94.: Myurk de Chakan cum Venceslao et Iacobo fratribus suis, de ducibus Moravae habentes originem, regni Hungáriáé novi sunt incolae, affinitate Belae regi quarto coniunguntur — (ed. Alexander Domanovszky) in SRH 1.192.; a „Miurk" név a Merkúr (Mercurius) változata, a Miurk birtokaként említett Csákány pedig ma Donnerskirchen, Ausztria. 121 Wertner Mór. Újabb nemzetségi kutatások III. Gatal nemzetsége és a Gyanur-fiak. Turul 22. (1904) 134-138., Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457 - Középkori magyar genealógia. (Magyar Középkori Adattár) CD-ROM. Budapest 2001. (Gyanur rokonsága), Neumann Tibor: Egy morva „herceg" és egy Árpád-házi hercegnő leszármazottai. (A Gyánúr- fiak eredete és rövid története). Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica 130. Szerk. Makk Ferenc, Piti Ferenc. Szeged 2009. 15-32. 22
