Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Zsoldos Attila: Hercegek és hercegnők az Árpád-kori Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON trónján — a király beleegyezését említi egyik adománylevele. 1 Ismeretesek ugyanakkor olyan adományai is, amelyek esetében az írásba foglaló oklevél szövege nem tartalmaz utalást az uralkodó efféle szerepére.71 72 * 74 75 A13. század második felében Béla herceg esetében ugyanakkor arra találunk példát, hogy a hercegségéhez tartozó egyik birtokát átengedte apjának, IV Béla királynak. A birtok, a Garam folyó melletti Orosz, Bars megyében 3 (villam nostram sitam iuxta Goron Wruz nuncupatam nostro ducatui pertinentem) feküdt, s ha az a Szlavóniát és Horvátországot kormányzó Béla hercegségéhez tartozott, mint forrásunk írja, akkor indokoltan gondolhatunk arra, hogy Béla egyúttal a hercegi birtokokat is megkapta a két tartomány mellett apjától. Kálmán herceg esetében erről nem tudunk, arról ellenben igen, hogy az ő birtokait apja, II. András király felmentette bármiféle királyi adó megfizetésének kötelezettsége alól.4 Az így kirajzolódó kép sokban emlékeztet a királynéi birtokokkal kapcsolatosan megismert helyzetre, ahol hasonlóan sokszínű gyakorlatot tapasztalhatunk, miközben szintén számos jele van annak, hogy valójában a király meglehetősen szabadon rendelkezhetett a(z elvben) felesége számára fenntartott javakkal.'-'' Nem igazít el a kérdésben az sem, hogy a késő középkori magyar jogfelfogás úgy tartotta: a hercegi adomány csak akkor tekinthető örök érvényűnek, ha a király — vagy utóbb, tudniillik királlyá koronázása után maga a herceg — megerősítte azt,76 77 78 79 mert ennek az elvnek az érvényesülésére éppúgy hozhatók fel példák, mint az ellenkezőjére. Az Árpád-házi hercegek közül — az eladományozott javak nagyságát tekintve mindenképpen — a legjelentősebbnek ítélhető adományt Álmos herceg tette az általa alapított dömösi prépostság számára. Az alapítás tényéről a magyar krónikáshagyomány is megemlékezik, 8 az adomány részleteiről pedig Álmos fia, II. Béla király 1138-ban kiállított — és I. Károly 1329. évi átírásában fennmaradt — oklevele alapján rendelkezünk ismeretekkel. 4 II. Béla oklevele igen részletes adatokkal szolgál az adomány számos jellemzőjéről: felsorolja a prépostságnak adományozott szolgák neveit, lakóhelyét, köteles szolgálataikat, gondosan megkülönböztetve mindazt, amit annak idején Álmos herceg adott, attól, amivel 1138-ban maga egészítette ki apja adományát. A hercegek birtoklásával kapcsolatos nyitott kérdések megválaszolásában ez az oklevél sem siet azonban a segítségünkre, elsősorban azért, mert — más forrásainkhoz hasonlóan — homályban hagyja az alapítás pontos körülményeit. Nem tudjuk például, hogy Álmos még a dukátus uraként alapította-e a prépostságot, avagy azt követően, hogy fivére, Kálmán király megfosztotta attól, aminek pedig nyilvánvaló jelentősége lenne annak mér71 1240: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai j egyzéke. Szentpétery Imre kéziratának felhasználásával szerk. Zsoldos Attila. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 45.) Budapest 2008. (a továbbiakban: RD) 30. (19. sz.). 72 1232: CDCr III. 369, 1237: CDCrIV42. 7 3 Györjfy Gy.: Történeti földrajz i. m. 1.464-465. 74 (1229): CDES1.252. (keltére lásd RD 3. sz.). 75 Zsoldos A. : Az Árpádok és asszonyaik i. m. 50-53. 76 Vö. Tripartitum, II. 14. — Werbőczy István Hármaskönyve. Az eredetinek 1517-iki első kiadása után fordították, bevezetéssel és utalásokkal ellátták Dr. Kolosvári Sándor és Dr. Óvári Kelemen, magyarázó jegyzetekkel kíséri Dr. Márkus Dezső. (Magyar Törvénytár 1000-1895. Milleniumi emlékkiadás) Budapest 1897.250-251. 77 A prépostság Árpád-kori történetének adataira lásd Györjfy Gy.: Történeti földrajz i. m. IV 629-633., a dömösi egyház 11-14. századi történetére összefoglalóan lásd Thoroczkay Gábor. A dömösi prépostság története alapításától I. Károly uralkodásának végéig. Fons 19. (2012) 409-433. 78 Chronici Hungarici compositio saeculi XIV, с. 148. (SRH 1.427.). 79 Szabó Dénes: A dömösi prépostság adománylevele (1138/1329). Magyar Nyelv 32. (1936) 54-57., 130-135., 203-206. — Az oklevél szöveghagyományának alakulására lásd RA 63. sz. és Anjou-kori Oklevéltár I-XV, XVII., XIX-XXX1, XXXIV, XXXVIII. Szerk. Kristó Gyula, Almási Tibor, Blazovich László, Géczi Lajos, B. Halász Éva, Kőfalvi Tamás, Piti Ferenc, Sebők Ferenc, Teiszler Éva, Tóth Ildikó. Szeged-Budapest 1990-2014. XIII. 38. sz. 17
