Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
B. Halász Éva: 14. századi hercegek és hercegnők oklevelei
14. SZÁZADI HERCEGEK ÉS HERCEGNŐK OKLEVELEI Akötetben az oklevelek kiadási idejük sorrendjében szerepelnek, minden egyes tétel saját sorszám alatt. A bizonytalan keltezésű oklevelek esetében igyekeztem a lehető legpontosabban meghatározni kiadásuk lehetséges időpontját. A csak év szerint datálható kiadványok az adott év utolsó, bizonyos napi kelettel szereplő okmánya után kaptak helyet. Az oklevelekben szereplő átírt okleveleket kiemeltem az átíróból és saját dátumuk alapján soroltam be a megfelelő helyre. A sorszám után következik az oklevél dátuma, majd — ha megadták — a kelet helye. A magyar nyelvű fejregesztában az oklevél kiadójának neve és az oklevélben foglalt jogi cselekmény rövid meghatározása kapott helyet. Az eredetiben fennmaradt oklevelek leírásánál első helyen annak anyaga (hártya vagy papír) áll. Minden esetben megadom a levéltári jelzeteket is. Amennyiben a kérdéses diplomát nem a Magyar Országos Levéltár őrzi, akkor annak az ott kialakított Diplomatikai Fényképgyűjteményben kapott jelzetét is feltüntetem. Ha a kérdéses dokumentumot egy másik herceg, illetve hercegnő írta át, akkor a gyűjtemény megfelelő oklevelére utalok, sorszámmal. Az eredeti diplomáknál rögzítettem a megpecsételés helyét és módját, az oklevélen látható egykorú és későbbi feljegyzéseket. A diploma állapotára csak abban az esetben tértem ki, ha bármilyen módon károsodott. Ha az oklevél nem csak eredetiben maradt ránk, akkor az átiratokra és/vagy említésekre vonatkozó adatok az eredetiben fennmaradt diplomára vonatkozó tudnivalók után szerepelnek. Ezek után következnek az oklevelek teljes szövegű és regeszta formájában napvilágot látott kiadásainak könyvészeti adatai, a rövidítésjegyzék szerint rövidítve. Az okleveleket egy bekezdésben közlöm. A szövegben szereplő átírt oklevelekre a gyűjtemény megfelelő számával utalok vissza. A diplomák sorainak kezdetét semmilyen módon nem jelöltem. A középkorban szokásos rövidítéseket megjegyzés nélkül oldottam fel. A csak kiadásból ismert oklevelek esetében a diftongusokat megjegyzés nélkül, a középkorban használatos alakjukban írtam (litterae helyett littere), az u-v kérdésében követtem a kiadó álláspontját, ahogyan a kettős betűk helyett írott egy betűkben és a betűk kettőzésében is. Az eredetiben, átiratban, tartalmi átiratban fennmaradt oklevelek közlésénél a betűhív átírásra törekedtem. Ezért megtartottam a h helyett álló ch-t (nihilominus helyett nichilominus), az i helyett állóy-t (immo helyett ymmo, Nicolaus helyett Nycolaus), a két m betű helyett használt mpm betűkapcsolatot (transumpmi, sumpme, presumpmatis). Követtem a diftongusok jelölésének hiányát (litterae helyett littere), a rövidítéseket is ennek megfelelően oldottam fel (praesentibus helyett presentibus). A j betűt minden esetben i-nek írtam át, így a Johannes helyett Iohannes szerepel. Kivételt tettem azonban a nem latin eredetű személynevekkel (jaxa, Jekul). A két i helyett álló у két i-ként szerepel (fily helyett filii). Ha az sp betűkapcsolatból az s kiesett, szintén megtartottam az oklevélben szereplő alakjában (expolio alak exspolio helyett). A vu helyett álló w-t vu-nak írtam át. A betűhív átírás alól a datatiók esetében kivételt tettem, a dátum rövidítve megadott számneveit jelhűen írtam át (a M° CCC° alak megmaradt). Továbbá hangzóhűen írtam át az uésár hangokat, vagyis a mássalhangzó értékű u-1 v-nek (uult helyett vult), a magánhangzó értékű v-t u-nak (vtilitatibus helyett utilitatibus). A -á/-ti betűkapcsolatok esetében a humanista helyesírás szerint egységesítettem (presencia helyett presentia, gracia helyett gratia). A szavak egybe- és különírásánál a klasszikus latinságot vettem irányadónak, az ettől eltérő alakokat megjegyzés nélkül javítottam (de venisse helyett devenisse). A klasszikustól eltérő betűkettőzéseket, illetve a kettőzött betűk helyett szereplő egy betűket megjegyzés nélkül megtartottam. A nagy- és kisbetűk használatánál szintén a humanista helyesírást követtem: nagybetűvel kezdődnek a mondatok, a tulajdonnevek, a tulajdonnevekből képzett melléknevek, illetve az ünnepek nevei. Ugyanakkor 132
