Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
B. Halász Éva: 14. századi hercegek és hercegnők oklevelei
14. SZÁZADI HERCEGEK ÉS HERCEGNŐK OKLEVELEI Elősző Az oklevéltárban a 14. században Magyarországon élt hercegek és hercegnők nevében kiadott, latin nyelvű oklevelek kaptak helyet, melyek közül az első 1349-ben, az utolsó pedig 1395-ben kelt. Az Anjouk korában a hercegi (dux), illetve a hercegnői (ducissa) cím a királyi családhoz tartozó férfiakat és nőket születésük jogán illette meg, nem járt együtt tehát feltétlenül területi hatalommal. Természetes azonban, hogy azoktól ismerünk több oklevelet, akik valamilyen feladatot elláttak az ország irányításában. Összesen öt herceg, illetve hercegnő adott ki oklevelet a 14. században, akik közül mindössze kettő volt I. Károly egyenes ági leszármazottja: legfiatalabb fia, István herceg és tőle született unokája, Erzsébet hercegnő. Bajor Margit hercegnő István feleségeként került Magyarországra és vezette férje 1354-ben bekövetkezett halála után a drávántűli országrészt. Opuliai (Oppelni) László herceg Lokietek Erzsébet királyné rokonaként került a magyar udvarba. Durazzói Károly herceg pedig az An- jou-család nápolyi ágából származott, I. Lajos király örökösének szánta a fiatal herceget, neveléséről udvarában gondoskodott. Az oklevéltárba azokat az eredetiben, átiratban és másolatban fennmaradt dokumentumokat vet- temfel, melyeket ahercegekés hercegnőkmint a dinasztia tagjai, illetve mint az egyes különkormányzati területek vezetői adtak ki. Nem szerepelnek ugyanakkor Opuliai László herceg nádorként kiadott oklevelei, noha az intitulatióbm feltünteti hercegi címét. Azok ugyanis inkább a nádori intézmény oklevelezési gyakorlatába és ügytípusaiba engednek bepillantást. Összesen 88 oklevelet ismerünk, melyek közül 56 darab eredetiben, 19 átiratban, 3 késői másolatban maradt ránk. 3 dokumentumnak csak a fényképét ismerjük, eredetijük a felvételek készítése óta lappang: elpusztult, illetve vélhetően elpusztult. 7 oklevelet csak a forráskiadványok hagyományoztak ránk. Mivel a hercegek és hercegnők az ország különböző területein tevékenykedtek, okleveleiket is sok intézmény őrzi Magyarországon és határainkon túl is. A legtöbb dokumentum, szám szerint 39, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának különböző gyűjteményeiben lelhető fel. Összesen 6 további oklevél található különböző magyarországi levéltárakban. Mivel a területi hercegség időben legtovább Szlavóniában, Horvátországban és Dalmáciában állt fenn, ezért nem meglepő, hogy déli szomszédunk levéltáraiban összesen 23, a hercegek nevében kelt dokumentumot őriznek. Szlovákia archívumaiban 7 hercegi oklevelet lelhetünk fel, míg Romániában kettőt. Csehország levéltáraiban három olyan dokumentum van, amely a 14. századi magyar hercegekhez és hercegnőkhöz köthető. Németországban, Köln város levéltárában István herceg egy kiadványát őrzik, ennek sorsa azonban bizonytalan, a levéltár épületének 2009. évi összeomlása óta eredetijét nem találják, így csak a róla készült mikrofilm áll a kutatók rendelkezésére. 131
