Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Pálosfalvy Tamás: A szentszávai hercegek Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON és Henning Jánossal, valamint az utána következő személyekkel, Balsa Péter herceg, akárcsak a többi horvát gróf, rangjának megfelelően vörös viasszal pecsételt, és pecsétje a legnagyobb és legigényesebb kialakitású az oklevélen függő pecsétek között.89 Okunk van feltételezni, hogy az eltérés, amely a két említett időpontban (1492 és 1504) Péter herceg helyzetében kimutatható, nem érzékcsalódás csupán. Hátterében egy olyan rokoni kapcsolatot kell látnunk, amely egyre nagyobb politikai jelentőségre emelkedett az idők tolyamán. A fentiekben még nem esett szó a néhai István herceg legifjabb fiáról — ugyancsak István —, aki apjának második házasságából született (vagyis, ha hipotézisem helyes, az epiruszi despota lányától). Az öreg herceg halála idején az ifjabb István gyermekként Vlatko bátyja mellett maradt, majd valamikor 1473 novemberét követően áttért az iszlám vallásra, és áttelepült II. Mehmed szultán birodalmába. Ott aztán Ahmed néven (Herceg-oglu, a keresztény forrásokban Ahmed Cherzegovich) olyan káprázatos karriert futott be, amilyen ekkortájt csak az Oszmán Birodalomban volt lehetséges.90 Pályáját bursai szandzsákbégként kezdte, majd hamarosan anatóliai beglerbég lett, és ilyen minőségében vett részt II. Bajezid szultán oldalán az utóbbi fivére, a Dzsem (Cem) herceg ellen vívott harcokban. Miután feleségül vette a szultán egyik lányát, karrierje meredeken ívelt felfelé. Az 1480-as években az egyiptomi mameluk szultánság elleni harcokban vett részt, azután flottaparancsnok, majd 1497-ben, rövid ideig, először töltötte be a nagyvezíri posztot. Az 1499-ben kezdődő velencei-oszmán háborúban előbb a Peloponnészosz-félszigeten harcolt, majd 1502-ben ismét nagyvezíri kinevezést kapott. Ebben az időben hatalmát a szultánéhoz hasonlították,91 és bár posztjáról hamarosan lemondott, az oszmán politikai elit tagja maradt, és Bajezid életében még kétszer viselte a szultán utáni második pozíciót, a nagyvezírséget. Némileg meglepő módon sértetlenül vészelte át az I. Szelim trónra lépését kísérő belső harcokat, és bár az új szultánnal korántsem volt olyan harmonikus a viszonya, mint elődjével, 1517-ben bekövetkezett haláláig még kétszer viselte a nagyvezíri tisztséget. Látjuk tehát, hogy míg 1492-ben Ahmed pasa, jóllehet már II. Bajezid szultán veje, még pályafutása kezdeti szakaszában járt, tizenkét évvel később már az Oszmán Birodalom második embere volt. Ez persze önmagában még nem indokolná, hogy közvetlen összefüggést keressünk Ahmed hivatali „előmenetele" és Szlavóniában élő unokaöccsének növekvő tekintélye között. Időközben azonban történt valami, ami a herceg és a „hercegik' közötti esetleges kapcsolatot komoly értékkel ruházta fel: kitört az oszmán-velencei háború, amelybe a Signoria (valamint a pápaság és a Francia Királyság) szövetségeseként a Magyar Királyság is bekapcsolódott.92 Igen valószínű tehát, hogy amikor 1500-ban II. Ulászló király Balsa Péter herceg László nevű fiára ruházta a Körös megyei Béla apátságát a hozzá tartozó várral és Aparovc kastéllyal — melyeket egyébként a jajcai bánok kormányoztak93 —, a szentszávai herceg átmenetileg megnövekedett politikai fontossága állt a háttérben. Ugyancsak ekkortájt kaphatta meg László a glogoncai prépostságot is, amelyet, mint láttuk, 1507-ben már az apja kezén írtak össze. A két adatból talán nem túl nagy merészség arra következtetni, hogy Péter herceg részt vett 1501 -ben a Jajca körüli harcokban. Tudjuk, hogy 1502 elején Ahmed pasa a velencei követen keresztül különbékét javasolt a köztársaságnak, és ezzel párhuzamosan a budai udvarral is tárgyalások folytak Brankovics Jován szerb despota közvetítésével. 89 Lóvéi Pál: Sokpecsétes oklevelek a 14-15.századiMagyarországon.ArsHungaricaXXIX.(2013:1-2.) 143. 90 István-Ahmed pályafutásának részletes ismertetését lásd Atanasovski, V: Pad Hercegovine i. m. 189-215. 91 che l’autoritá sua é tanto grande quanto quella dell’istesso Gran Signore — uo. 203. 92 Aháborúraés külpolitikai kontextusára lásd Kosdry Domokos-. Magyar külpolitika Mohács előtt. Budapest 1978.83-93. 93 Thallóczy L.\Jajcza i. m. (Okmánytár) 148. 124
