Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)

Pálosfalvy Tamás: A szentszávai hercegek Magyarországon

HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON

az ország védelmére fordított költségei fejében 4000 forint értékben Egervári László horvát-szlavón bánra írta Nagykemlék várát és uradalmát, majd alig másfél hónappal később ismét László hercegnek adta ugyanazt Kiskemlékkel együtt, kiegészítve a Valkó megyei Marót vár adományával.58 Aligha arról volt szó, mint Thallóczy Lajos vélte, hogy egyszerű tévedés történt.59 Sokkal inkább arról, hogy az 1480 őszén-telén a király vezetésével lebonyolított oszmánellenes hadjárat után,60 amelyet az Egervári javára tett adomány megelőzött, Mátyás még számított a szultán ellentámadására, és nem lehetett biztos abban, hogyan alakulnak majd a dolgok az oszmán fronton. Ez ismét felértékelte László herceg szerepét, különösen annak fényében, hogy a magyar csapatok a Vukcicok „ ország "-ának bizonyos részeit is hódoltatták, jelesül a Narenta mellékét. Mátyás akcióján felbátorodva Vlatko herceg is mozgolódni kezdett, de súlyos vereséget szenvedett a boszniai szandzsákbégtől.61

Ahelyzet gyökeresen megváltozott, amikor 1481 májusában meghalt II. Mehmed szultán, és ezzel elhárult a komolyabb oszmán ellencsapás veszélye. Mátyás sorsára hagyta Hercegovinát, amelyet Ajas pasa hódoltatott gyakorlatilag ellenállás nélkül,62 és 1483-ban öt évre szóló fegyverszünetet kötött II. Bajezid szultánnal.63 László herceg politikai súlya így alaposan lecsökkent, és sem Nagykemléket, sem Marótot nem tudta birtokba venni (illetve visszaszerezni). Előbbit Egervári László, majd Corvin János herceg, utóbbit szintén Mátyás törvénytelen fia kapta. A szentszávai hercegnek és utódainak maradt a kiskemléki uradalom, amely önmagában nem garantált jelentős befolyást. Mintegy 40 lakott jobbágytelekkel írták össze időről időre,64 ami bajosan tekinthető tekintélyes vagyonnak, különösen egy herceg esetében. Úgy tűnik azonban, hogy idővel László herceg, illetve a fia, Balsa Péter bővíteni tudta birtokállományát.

Zágráb megyében, Bozsjákó szomszédságában a kezükön volt Planyna birtok, meglehet már 1466 óta.65 1507-re Péter herceg birtokában volt Glogonca és uradalma (a helyi prépostság birtoka), valamint több kisebb birtokrész, amelyek megszerzése ismeretlen módon történt.66 1513-ból ismerjük Balsa Péter herceg teljes szlavóniai birtokállományát, amely ekkor 264 portára rúgott.6' Nem volt ez elhanyagolható mennyiség, de a szlavóniai mágnásoknak (köztük a két másik hercegnek: Corvin Jánosnak és Újlaki Lőrincnek) ennél egy-egy uradalmában is nagyságrendekkel több porta volt, és ha figyelembe vesszük, hogy a szlavóniai nemesség ekkoriban legtekintélyesebb tagjának, Batthyány Boldizsárnak is több mint hatszáz portája volt egy vár és vagy fél tucat kastély mellett,68 elég pontosan érzékelhetővé válik a szentszávai hercegek helyzete.

Szórványos adataink ugyanakkor arra utalnak, hogy László, majd a fia, Balsa Péter tekintélye jelentősen meghaladta azt a szintet, amelyet birtokállománya indokolttá tett volna. Ebben kétségtelenül szerepet játszott mindenekelőtt előkelő származásuk.69 László apjáról és anyjáról már esett szó, de ér58 Az oklevél kiadásait lásd Thallóczy Lajos - Barabás Samu: A Blagay-család oklevéltára. Budapest 1897.386-387., és Thallóczy L.: Bosnyák és szerb i. m. 524-525.

59 Uo. 226.

60 Thallóczy L: Jajcza i. m. 140-145.

61 Uo. (Okmánytár) 61 -62., vö. Atanasovski, V: Pad Hercegovine i. m. 132.

62 Uo. 126-147.

63 Kubinyi András: Mátyás király. (Tudomány - Egyetem). Budapest 2001.88.

64 Josip Adamíek - Ivan Kampus: Popisi i obracuni poreza u Hrvatskoj u XV i XVI stoljecu. Zagreb 1976.14., 25., 51., 92. stb.

65 Uo. 18.

66 Uo. 26.

67 Bona domini Petri Balsa ducis 264 — uo. 76.

68 Batthyány Boldizsár vagyonára lásd Pálosfalvi Tamás: Grebeni Hermanfi László alnádor. Egy tekintélyes szlavón köznemesi politikus pályaképe. Első közlemény. Századok 141. (2007) 873.

69 „persona de gran sangue et etiam de auctorita” — ahogy a velencei ügyvivő fogalmazott Balsa Péterrel kapcsolatban (Atanasovski, V: Pad Hercegovine i. m. 158.).

121