Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Pálosfalvy Tamás: A szentszávai hercegek Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON A két Kemlékre aligha véletlenül esett Mátyás választása. Az uradalom egyfajta „bosnyák honor"- ként szolgált, ugyanis 1396 körül Vük Vukcic bán szintén Nagykemléket kapta Zsigmondtól, ahogyan II. Tvrtko király is 1434 táján, Kiskemlékkel együtt.50 Olybá tűnik ugyanakkor, hogy Mátyás eredetileg jelentősebb pozíciót szánt László hercegnek Szlavóniában. 1465 júliusában ugyanis egy tiltakozásban arról olvasunk, hogy László a panaszos birtokát Csáktornya várához akarja csatolni, amelyet, „mint hírlik” (utjamatur), megszerzett magának a királyi felségtől.51 Csáktornya, a hozzá kapcsolt Sztrigóval együtt, valóban királyi birtok volt ekkoriban, rövidesen azonban a néhai Ciliéi Ulrik gróf vezető familiárisa, Friedrich Lamberger, Csáktornya királyi várnagya szerzett rá adományt.52 Lamberger halála után (1471) az uradalom az Ernusztok birtokába került, László herceg tehát csupán néhány hónapig bírhatta azt, ha bírta egyáltalán. Kétségtelen, hogy a herceg szerepének leértékelődése összefüggésben állt Mátyás külpolitikai prioritásainak radikális megváltozásával: 1466 után ugyanis a király már egyértelműen nyugat felé tekintett, és az oszmán fronton legfeljebb a status quo fenntartására törekedett. A dolgok megértéséhez szükséges egy pillantást vetni László családi körülményeire. Vukcic István hercegnek első feleségétől, III. Balsa Stracimirovic zetai uralkodó leányától két fia született: László (Vladislav) és Vlatko. Jóllehet László volt az idősebb, többszöri lázadása miatt apja öccsét támogatta, és ő örökölte a „hercegségi ” birtokokat Hercegnovi városával és várával együtt. A két testvér közötti viszonyt elmérgesítette, hogy István herceg vagyonát Raguzában helyezte letétbe, és a köztársaságot bízta meg annak kezelésével. László és Vlatko az 1460-as évek második felében szünet nélkül a raguzai letét miatt viszálykodott, amelynek egy részéért ráadásul — hivatkozással arra, hogy azt a pápának hagyta az öreg herceg—Mátyás magyar király is bejelentkezett.53 A jelek szerint utóbbi egy darabig mintegy „talonban” tartotta Lászlót, hogy adott esetben öccse helyére állíthassa magyar vazallusként Hercegovinában. Amikor viszont 1470 táján Vlatko átmenetileg átállt az oszmánokhoz, egy másik magyar zsoldban álló hercegovinai főúr, Zarko Vlatkovic volt az, aki szembefordult vele, akciója azonban komoly oszmán ellencsapást vont maga után, amely, mint említettem, Pocitelj elestével végződött."’4 Egyértelműen ezzel állt összefüggésben, hogy Mátyás lemondott a közveden beavatkozás szándékáról Hercegovinában, és helyette átszervezte a déli végek védelmi rendszerét, középpontjában a Bosznia magyar fennhatóság alatt álló részeiből „feltámasztott' bos- nyák királysággal és annak élén egy magyar mágnással, Újlaki Miklóssal.55 III. 1469 után László herceg, ha nem is tartózkodott folyamatosan Szlavóniában,56 57 bizonyosan birtokolta a két Kemléket; 1476-ban a fia, Balsa Péter erősítette meg a Nagykemlék tartozékai közé számító Brezovica mezőváros kiváltságait.5 Ehhez képest meglepődve látjuk, hogy 1480. október 8-án Mátyás 50 Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I—II. (História Könyvtár - Kronológiák, adattárak 4-5.) Budapest 1996.1.371., 342. 51 DL 94 225. 52 A várakra vonatkozó adatok itt és alább is Magyarország készülő késő középkori archontológiájának (1458-1526) gyűjtéséből valók. Lambergerre lásd még Pálosfalvi T: Vitovecjános i. m. 456. 53 Atanasovski, V: Pad Hercegovine i. m. 28-63. (a„Borba u depozit ’ című fejezet). István herceg végrendeletére lásd még: Thallóczy L: Bosnyák és szerb i. m. 185-188., Cirkovic,S.: Herceg Stefan Vukcic i. m. 267. 54 Atanasovski, V: Pad Hercegovine i. m. 64-74., Fine,]. V.A.: Late Medieval Balkans i. m. 587-589. 55 Újlaki boszniai királyságára lásd András Kubinyi: Die Frage des bosnischen Königtums von N. Újlaky. Studia Slavica IV (1958: 3-4.) 373-384. 56 Thallóczy L: Bosnyák és szerb i. m. 225. — Miután az 1470-es évek derekán László kibékült öccsével, aki időközben visszatért a keresztény oldalra, immár együtt intézték megmaradt birtokaik védelmét, lásd Atanasovski, V: Pad Hercegovine i. m. 154. 57 Thallóczy L: Bosnyák és szerb i. m. 522-523. 120
