Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Neumann Tibor: Hercegek a középkor végi Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON és erdélyi vajda, míg az országalmát Szentgyörgyi János gróf vitte a király előtt — Újlaki ekkor nem volt jelen.111 1502-ben, Ulászló esküvőjén Lőrinc herceg az országalmával, míg Vingárti Geréb Péter nádor a jogarral vonult a király előtt.112 Nem kétséges továbbá, hogy a nemzetközi érintkezések során komoly jelentősége volt a hercegi címből fakadó előkelőségnek: a menyegző előtt a király Újlaki Lőrinc hercegre bízta annak a Velencébe induló küldöttségnek a vezetését, amelynek az volt a feladata, hogy Budára kísérje Ulászló jövendőbelijét, Candale-i Annát. A visszatérőket a báni tisztséget viselő Corvinjános herceg és Frangepán Bernát grófvárta Zenggben óriási kísérettel.113 Ugyanennek az előkelőségnek a jele az is, hogy az egy évvel később született Anna hercegnő hat keresztszülője között a pápai és a velencei követ, valamint Szatmári György püspök-kancellár mellett egy herceget (Újlaki), egy hercegnőt (Szapolyainé Hedvig) és egy grófnét (Szentgyörgyi Péter országbíró és erdélyi vajda felesége, Waldsteini Zsófia) találunk.114 Tény és való, hogy — miként Schiller Bódog sommásan megállapította — „magyar herczegi cím valójában nem létezik",115 de talán létezhetett volna, ha a Corvin (Hunyadi) és Újlaki családok nem halnak ki. A hercegi rangot — a királyi származás miatt — ennek ellenére a hazai arisztokrácia is nagyra becsülte, amit jól mutat, hogy a leggazdagabb bárói családok előszeretettel házasodtak sziléziai, a Piast-házból származó hercegi családok leányaival. Mazóviából hoztak maguknak feleséget a Garai és a Báthori családok, Teschenből a Garaiak és a Szapolyai grófok, Troppauból (Opavából) a Szentgyörgyi grófok, Saganból a grófi előjogokat élvező Alsólindvai Bánfi Miklós.116 E házasságok nem csak királyi vérvonallal ruházták fel az utódokat, hanem komoly rokoni kapcsolatokat is kialakíthattak: Szapolyai István nádor felesége, Hedvig hercegnő például Miksa császár másodunokatestvére volt.117 Érdekes, hogy a Garaiak és a Báthoriak roppant hatalmuk és vagyonuk ellenére sohasem törekedtek arra, hogy főnemesi címet — értve ezalatt a középkor végén Magyar- országon egyedül megszerezhető grófságot — szerezzenek. Ez jól mutatja ismét azt, hogy a nagy múltú, régi arisztokrata családok viszonyulása a német eredetű főnemesi címekhez és szimbólumokhoz általában tartózkodó vagy inkább elutasító volt, ami még inkább megmagyarázza, miért nem viselték a Perényiek birodalmi hercegi címüket. 111 Antonius de Bonfinis : Rerum Ungaricarum decades I-IV Edd. I [osephus] Fógel, В [ela] Iványi et Lfadislaus] Juhász. Lipsiae 1936- 1941.IV,X.,76. 112 Fógelj.: II. Ulászló udvartartása i.m. 131., Fedeles T: A király ésalázadó hercegi, m. 140. 113 Fógel/.: II. Ulászló udvartartása i. m. 128-129, Wenzel Gusztáv: II. Ulászló magyar király házas élete. Századok 11. (1877) 738, 751, Fedeles T.: A király és a lázadó herceg i. m. 140. 114 Wenzel Gusztáv: II. Ulászló i. m. 822, Fógel J.: II. Ulászló udvartartása i. m. 126, Fedeles T: A király és a lázadó hercegi, m. 140. 115 Schiller B.: Az örökös főrendiség i. m. 288. 116 Az adatokat lásd Engel P: Genealógia i. m. passim. 117 Mohácsi csata után készült vázlat, mely kimutatja János és Ferdinánd királyok rokonságát a mazóviai hercegektől való közös leszármazás által (Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien, Ungarischen Akten Fase. 2. Konv. B. 1526. VTI—IX.). 112
