Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Neumann Tibor: Hercegek a középkor végi Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON zárólagossággal használták a vörös színt.24 A 15. század közepére kialakuló magyarországi grófi cím — német hatásra — azonban együtt j árt a vörös viasz használatának kiváltságával. A mintát bizonyára a magyar nagybirtokossá is vált stájer gróf Cilleiek biztosították, de még a Zsigmond-korból eredeztethető a Kórógyiak (1417) és a Frangepánok (1425) vörösviasz-használati kiváltsága: előbbiek egy frankóniai grófi családdal kötött örökösödési szerződésnek köszönhették ezt a presztízsüket emelő jogot a címzetes grófi titulussal együtt, utóbbiak pedig arra hivatkoztak, hogy a régi időkben őseik is — hercegi címet használva — vörös viaszpecséttel látták el okleveleiket.25 A század végéig — nem véve figyelembe ezúttal az ugyanezzel a kiváltsággal élő szabad királyi városokat — az arisztokrácia soraiból még igen kevesen pecsételhettek vörös viasszal. 1492-ben, a Habsburgok örökösödéséről szóló rendi hitlevelek kiállításakor még csak a főpapok, a hercegek (Corvin János, Újlaki Lőrinc, Balsa szentszávai herceg), a rác despota (Brankovics János), a grófok (Szapolyai István, a Szentgyörgyiek, illetve a horvát Frangepán, Korbáviai és Blagaji családok tagjai), egy birodalmi báró (Baumkircher Vilmos) és két főúr, akik Mátyás királytól erre — hangsúlyozottan mint grófi jogra — külön engedélyt kaptak (Alsólindvai Bánfi Miklós és Vingárti Geréb Péter).26 E maroknyi csoport a mohácsi csata idejére már mintegy harminc családra duzzadt, köszönhetően II. Ulászló azon szándékának, hogy új arisztokráciájának, illetve udvari tisztségviselőinek presztízsét e szimbólummal is emelje.2'A vörös viasz használatának kiváltsága következésképpen fontos, de semmiképpen sem kizárólagos előjoga volt a hercegeknek. A vörös viasszal való pecsételéshez még egy további jog járult: a grólok — és így bizonyára a hercegek — bizonyos oklevelei autentikusnak (közhitelűnek) számítottak, ami leggyakrabban abban érhető tetten, hogy ügyvédjeiket saját oklevelükkel hatalmazták fel képviseletükkel, azaz nem volt szükséges egy hiteleshely elé járulniuk „ügyvédeket vallani”. Werbőczy Hármaskönyve a főpapok és a vránai perjel mellett a grófok és a rác despota ilyetén jogát ismeri el.28 A grófokhoz hasonlóan bizonyára a hercegek feletti ítélkezés is kizárólag a király személyes jelenléti bírósága elé tartozott, igaz, 1495-ben törvényben mondták ki ennek az előjognak az eltörlését.29 24 Például I. Károly fia, István herceg olykor természetes, olykor vörös viaszpecsétet használ, lásd pl. DL 4153. (természetes), DL 4276. (vörös), előbbit sokkal gyakrabban. 25 Minderről részletesen lásd Neumann Tibor. Találkozó Konstanzban. A Kórógyiak grófi címe. Turul 87. (2014) 104-108. 26 Az 1492. évi hitleveleken lévő pecsétek színéről Lóvéi Páltól kaptam adatokat, amelyeket ezúton is köszönök neki. A vörös pecsétek nem teljes listáját lásd Friedrich Firnhaber: Beiträge zur Geschichte Ungarns unter der Regierung der Könige Wladislaus II. und Ludwig II. 1490-1526. Archiv für Kunde österreichischer Geschichts-Quellen III. Wien 1849.549-551. 27 A vörös viaszt használók már elkészített adattárát máshol fogom közölni. 28 Tripartitum II. könyv 13. cikkely, lásd Decreta regni mediaevalis Hungáriáé (a továbbiakban: DRMH) Tomus V Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungáriáé per Stephanum de Werbewcz editum. Critice recensuerunt et Anglice reddiderunt János M. Bak, Péter Banyó et Martyn Rady, László Péter praefatuit. Budapest 2005. (a továbbiakban: DRMH V) 244-245., vö. Schiller ВAz örökös főrendiség i. m. 243-244. — Néhány példa e joggyakorlatra. Az 1459-től grófi címet és vörös pecsétet használó Szentgyörgyi és Bazini család esetében lásd 1486: DL 16657., 1492: DF 279 761. 1450-ben még nem saját levelükkel képviseltetik magukat (1450: DL 14393.). Érdekes, hogy 1492-ben Zsigmond grófot a saját, míg Péter grófot a király ügyvédvalló levelével képviselik (DL 19 824.). Corvint saját levelével képviselik (DL 37 675.). Frangepán Mátyás gróf ügyvédjei 1513-ban (DL 37 922.), illetve Újlaki Lőrinc hercegé 1507-ben (DL 66 002.) és 1517-ben (DL 38002.) ellenben királyi, illetve nádori levelet mutattak fel a bíróság előtt. Ez azonban nem volt kirívó, hiszen a Werbőczy által említett szerb despoták esetében is előfordult, hogy a kői káptalan ügyvédvalló levelével küldték emberüket Budára, lásd pl. DL 75 694. 29 1495. évi 15. te. DRMH Tomus IV 1490-1526. E copiis manu scriptis Ferenc Döry critice recensuerunt et Anglice reddiderunt Péter Banyó et Martin Rady János M. Bak assistente. Budapest 2012. (a továbbiakban: DRMH IV) 62., vö. Schiller B.: Az örökös i. m. 252., Tripartitum II. könyv 11. cikkely, lásd DRMH V 238. 100
