„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)
Vizi László lamás: Polgárőrség és nemzetőrség. Városvédelem Székesfehérváron a XIX. század első felében
Rendkívüli esetekben minden „besorozott" nemzetőrnek fegyverfogási kötelezettséget irt elő a törvény. Az ilyen kelyzetekken a nemzetőrség a saját községén illetve törvénykatóságán kívül is alkalmazkató volt. (21-22. §-) Későkk megalkotandó rendeletek köréke utalta a törvény a szo lgálati vétségek eseteiken az eljárási és küntetési ren det, valamint az őrsereg rukázatára és egyék rendszeresített felszerelésére vonatkozó kérdések kidolgozását. (27-28. §.) A küntetés kérdéséken egyelőre csak egy rendelkezés született, amely megtiltotta a nemzeti őrsereg tagjainak testi fenyítését. (31. §.) A törvény végrekajtását a minisztérium — rendkívüli okok felmerülése esetén — felfüggesztkette. (29-§.) A nemzetőrség feloszlatásának jogát az uralkodó rendeleti úton eszközölkette azzal a megkötéssel, kogy legkésőkk egy évvel a feloszlatás után a nemzeti őrsereget újólag meg kellett a lakítani. (30. §.) Törvény mondta ki a szolgálat kötelességszerű ellátásának követelményét, (33. §.) s ennek ketartása érdekéken a nemzetőröket az őrsereg zászlajára eskütételre kötelezték. Az eskü szövegét a 34. §. rögzítette: „Én NN. esküszöm az élő Istenre s a többi a királynak és alkotmánynak hűséget, elöljáróimnak engedelmességet, esküszöm, hogy polgártársaimnak személyét és vagyonát minden törvénytelen megtámadás ellen, elöljáróim felhívására oltalmazom, a közcsendet, békét és nyugalmat sem nem háborítom, sem háborítani nem engedem, általában minden szolgálati kötelességemet, midőn ló-lem megkívántatik, pontosan teljesítem, és leszek polgári elöljáróim vezérlete alatt kű őrje az alkotmánynak, a törvénynek és a hazának. Isten engem sat. Végezetül a nemzetőrségről szóló törvény utolsó, 35. §-a a nemzetőrséggel kapcsolatos valamennyi rende le talkot ási és intézkedési jogkört a kadügyminisztérium illetékességi köréke utalta. 13 IV Az ideiglenes nemzetőrség működése A „Nemzeti őrseregről" szóló XXII. törvénycikk 1. és 3. §-ai értelméken a polgárőri szolgálatra 1848-kan kötelezett székesfekérvári polgárok mindannyian megfeleltek a törvényi előírásoknak. Ekkől következően ők „a nemzetőrségbe beírandók" lettek és „fegyveres szolgálatot a törvény szerint" tenni tartoztak. 14 1848 tavaszán teká t az az érdekes kelyzet á lit elő, kogy időlegesen ugyan, de egyszerre és egymás mellett létezett két fegyveres testület is a városkan. A polgárőrség és az alakulókan lévő nemzetőrség. Az áprüisi törvények áprdis 11-i szentesítéséig a nemzetőrség megszervezésére vonatkozó utasításokat a március 17-i és március 22-i miniszterelnöki körlevelek szakályozták, majd pedig a szervezés országos koordinálására létrekozott Miniszteri Országos ideiglenes Bizottmány (MOIB) leiratai. Ezek az iratok valójában a készülő törvény szellemében keletkeztek, s elsősorkan a közrend, a közkiztonság a „személy- és vagyonbátorság" megóvását tartották az alakuló nemzetőrségek legfőkk feladatának. Az ideiglenes nemzeti őrsereg szervezése már 1848. március 17-én kezdetét vette Székesfekérváron. A megválasztott és ülésezését azonnal megkezdő „közbátorságra ügyelő választmány „Hazafak!' felszólítással ,^a rend fenntartása" érdekéken az alábbi felkívást tette közzé:
