„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Mózessy Gergely: A székesfehérvári egyházmegye 1848/49-ben

melyet legjobban egy S. W. szignóval, németül Pesten 1848 augusztusában megjelentetett, a magyar alsópapságboz címzett cikke mutat. Az őszre tervezett nemzeti zsinat által megtárgyalandó kérdések közé szerette volna felvétetni az anyanyelvű istentisztelet, az egykázon belüli szabad tisztségviselő-választás, a cölibátus és a szerzetesrendek eltörlésének gondolatát.

38 Az osztrák hatóságokkal is cikkei miatt gyűlt meg a baja. 1849 tavaszán maga Windiscngrätz értesítette elío gátasáról a fekérvári püspökséget. Pestre vitette Barsit, ügyét ott tárgyalták, de csak szeptemkerken. Már addig is sok viszontagságot megélt, bisz a magyar seregek elől menekülő osztrákok foglyaúkat is magukkal kurcolták. Barsit társaival Székesfehérváron át Bécsújhelyre, onnan Laichkackka, Pozsonyka, majd Olmützke szállították, és csak szeptemker 12-én, kevéssé 1 Streith Mii clós kivégzése után érkezett vissza a gyászos Neugebäude-ha, ahol ekkor König Mórt és a fehérvári kanonokokat is fogva tartották. Visszaemlékezései szerint azonban csak pár szót tudott váltani a más emeleten elhelyezett paptársakkal. Barsi elítélésének okát a hadbíróság a lázító cikkek írásában, a magyar kormány rendeleteinek szószékről történő — egyébiránt kikerülhetetlen — hirdetéséken nevezte meg. Ro utotta kelyzetét, hogy köztudottan jó viszonykan volt Kossuth Lajossal. Végül 20 év várfogságot kapott, ami a szerencsének és a hadhírónak volt köszönhető, hiszen Haynau a vérét kívánta. Büntetését Olmützben töltötte, 1856-ban szabadult kegyelemmel. Papi pályáját azonkan elkagyta, ami a jelzett él etút és reformeszmék mellett egyáltalán nem meglepő. Baráti levelei alapján Fahó Irma még azt is feltételezi, kogy 1847-ken a protestánssá áttérésen is töprengett. (Őszintén szólva — ismerve nékány ekkori prédikációjának szövegét, mi sem érzünk másként.)

39 Kiszakadulva, 46 esztendősen előkk az Orczy-családkan nevelőként, majd újságíróként, későkk földrajz és német szakos tanárként kereste kenyerét. Az 1867-ken megalakuló Statisztikai Plivatal tudományos tisztviselője lett. Mivel nem is kereste a kapcsolatot az egykázmegyével, Fehérváron úgy érezték, eltűnt a szem elől. Pedig nagy karriert futott ke: érdemei elismeréséül 1870-ken a Ma gyar Tud ományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1893-kan megvakulva fejezte ke életét. Fogságáról „Utazás egy ismeretlen állomás felé" címmel jelentette meg visszaemlékezéseit. Érdekfeszítő olvasmány, kár lelki vívódásairól, a papi kivatásától való megválásáról sajnos nem esik szó kenne.

40 Lenzsér Ignácot, Barsi kicskei ellenlákasát is a meghurcoltak közt találjuk. Őt Bicskéről az affér után Csákvárra helyezték káplánná k. Uj áll omáshelyét nem kedvelte, elvágyott onnan, de nem kapott más dispozíciót. Már 1848 augusztusában jelezte a helynöknek, kogy szívesen állna tákori lelkésznek a nemzetőrsereg mellé, de folyamodványára még csak választ sem kapott. 1849 novemkeréken honvédnek állt. A helynököt a váci tákor ból értesítette a történtekről „Lenzsér Ignácz tizedes" aláírású, kissé pimasz hangú levelében. Kifejtette: „ El h iszem - ámbár ellenkezőleg vagyok meg győződve - el hiszem hogy az Egyházi törvények e lépést tiltják, elhiszem kogy kizártam, irregulárissá tettem e' lépés által magamat; de Isten neki - egy el nem némítható kelső ösztön örö kké sugá, hogy ez áldozat tőlem mint épegészséges-izmos, magános gyermekétől meg kívánja a ' kaza annál inkább; mert kogy az Egyház szolgálatákan mellőzhető vagyok, eléggé meg mutatta azon bánás mód, mellyet irányomban Q évig gyakoroltak... ". Annyit kért csak hogy legalább a papi névjegyzékből ne töröljék. Ezt